Page 169 [169]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN 1637-ben pedig előlépett Descartes Discours de la méthode-jával, amely fénytől átjárt és világos, s mint ilyen, az ész és az akarat nemesi uralmáról tanúskodik; a francia szellem lenyomata jelent itt meg, ahogyan az nem is csekély részben épp Descartes gondolkodásának modelljét követve formálódott, egy nagy gondolkodó fejlődésmenete, éspedig magának a megismerésnek az ő módján felfogott összefüggéséből tudatossá téve." Már említettük, hogy a Descartes-ról szóló szövegrészek is terjedelmesebbek és elmélyültebbek lettek volna, mint mai formájukban. Talán még külön fejezetet is alkottak volna, amiről a mostani változatban nincs szó. Van azonban egy ennél sokkal zavarba ejtőbb vonása annak, ahogyan Misch kezeli Descartesot. Mert nem csupán arról van szó, hogy kissé felszínesen dicséri az Értekezést kiemelkedő jelentőségű önéletírásként, hanem arról is, hogy csakugyan nem kapott külön fejezetet, miközben jelentőségben legalábbis nem szorul Abélard mögé, aki végül könyvet kapott a könyvben. E rejtély megértéséhez a filozófiai álláspontok fölidézésére van szükség, amihez célszerű visszanyúlnunk ahhoz, amit a bevezető részekben elemeztünk, ti. hogyan épült rá Misch történeti főműve Dilthey két értelemben is emfatikus önéletírás-koncepciójára. Először is a koncepciót Dilthey azért alakította ki, hogy megragadja valamiképp az autobio-gráfia etimológiailag is értelmezhető pregnáns értelmét, az , élet-amint-írjaönmagát" gondolatát. Az emfázis másik értelme pedig az volt, hogy segítségével remélte megtalálni az alapkövet a történeti tudományok , objektív" megalapozása számára. A hagyatekban fennmaradt fragmentumok közül ennek felmutatására idéztünk részleteket arról, hogy az önéletírások ,, az életről folytatott elmélkedés (Besinnung) legközvetlenebb kifejeződései", vagy hogy [a]z ônéletiräs az a legfőbb és legtanulságosabb forma, amelyben az élet megértésével találkozunk. [...] az, aki megérti ezt az életutat, azonos azzal, aki létrehozta. Ebből adódik a megértés különleges bensőségessége. Ugyanaz az ember, aki az összefüggést keresi az élettörténetében, már képzett különböző szempontok szerint egyfajta összefüggést az életében, mindabban, amit életének értékeiként érzett, amit céljaiként megvalósított, élettervként fölvázolt (entworfen hat), amit visszatekintve fejlödesekent, elöretekintve életének alakulásaként/alakításaként (Gestaltung) és a benne megvalósítani próbált legfőbb jóként megragadott — és most ezt az összefüggést kell kimondania.?"5 307 „Und nun trat 1637 Descartes mit seinem »Discours de la méthode« hervor, durchleuchtet und klar, das Zeugnis von der Adelsherrschaft der Vernunft und des Willens; das Abbild des französischen Geistes, wie er nun und nicht zum geringen Teil an Descartes sich formte, erschien hier der Entwicklungsgang eines großen Denkers, aus dem Zusammenhang der Erkenntnis selbst, wie er ihn begriff, bewußt gemacht.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, zweite Hälfte, 736. 308 Bacsó — Csikös — Lakatos: Filozöfiai hermeneutika, 68. (A forditäst mödositottam.) * 168 *
