Page 120 [120]
5 A ZSIDÓ HERMANN MEGTÉRÉSE" A MAKRO- ÉS A MIKROTÖRTÉNELEM PERSPEKTÍVÁJÁBÓL
A ,bensőben lejátszódó történés", melyet most röviden összefoglalunk,?'! valö¬
ban egyszerű, lineáris elbeszélés, amelynek végkimenetelét az elöljáró beszéd
már teljes egyértelműséggel elővételezi. A szerző egyes szám első személyben
említi az apácákat, akiknek unszolására már többször is elmondta megtérésének
történetét, s ez az, amit írásban is meg kíván örökíteni — ebből fakad a szóbeli
eredet hipotézise. Ettől kezdve már nincs szükség előrelapozni a könyvben, hogy
megismerjük a végét. Olvasás közben már az eszközökre lehet koncentrálni,
amelyeket egyrészt az író választ az ábrázolás érdekében, másrészt az író ábrázo¬
lása szerint Isten választ arra, hogy eljuttassa őt a célhoz. Ugyanakkor a leírásnak
valóban nincs meg az a folyamatos Istenre, illetve Bibliára vonatkoztatottsága,
amely Augustinus Vallomásait kitünteti. Ebből az olvasónak az a benyomása
támadhat, mintha a megtérés útja s célja a szerző szerint nem volna kényszerítő
erővel előre elrendelve: akár egy apróság is megváltoztathatta és visszafordíthat¬
ta volna a megtéréshez vezető úton, még a keresztelés ünnepélyes aktusa során
is, amelynek leírásához rövidesen eljutunk.
A kindulópont egy gyermekkori álom, amelynek részleteibe most nem kell be¬
lemennünk. A lényeg a szembeállítás: a kölni zsidó közösség álomfejtője világi
sikereket vél kiolvasni belőle, míg az immár keresztény Hermann az „igaz” ertel¬
mezést a keresztény spiritualitás segítségével adja meg, amelyet természetesen
szembefordít a zsidóknak tulajdonított ragaszkodással az evilágias, testies, anyagi¬
as szempontrendszerhez. Ugyanakkor már ifjúként is érdekelte a zsidó-keresztény
ellentét, különösen a zsidó Biblia, illetve Ószövetség zsidó és keresztény értel¬
mezései közötti különbségek, minthogy maga is komoly tekintélynek számított
az írástudók körében. Kereskedőként és pénzemberként járt azonban egy zsidó
küldöttség tagjaként Mainzban akkor, amikor Lothar király és kíséretében Eckbert
münsteri püspôk is ott tartózkodott. Ő adott kölcsönt a püspöknek, és a többi
kereskedő felháborodására eltért a szokásoktól, mikor nem kért zálogot a pénz
visszafizetésére. A felháborodás hatására Münsterbe küldték egy idősebb zsidó
tanító kíséretében, hogy addig legyen ott, amíg vissza nem kapja a kölcsönt. Amíg
ott volt, rendszeresen járt a templomokba, ahol egyrészt visszaborzadt a , bálvány¬
imádástól" — ahogy akkor értelmezte a keresztre feszített Krisztus és számos más
kép imádását. Másrészt azonban hallgatta a püspök prédikációit, és személyes
kapcsolatai a keresztényekkel is pozitív benyomást tettek rá, ami később döntőnek
bizonyult. Meglátogatta a püspökkel a nemrég alapított cappenbergi premontrei
intellektuellem Wege hindurchzufinden strebte, aber mit diesem strebenden Bemühen nicht
zum Ziele kam." Uo., 509. Az ilyen jellegű megjegyzések volnának esetleg olyannak tekinthetők,
hogy bennük saját egykori élethelyzetének emlékei is vissznangoznak, ám semmi sem kötelezi
az olvasót ilyen áthallásokra.
211 Az önéletírás fordítása Schmitt: A zsidó Hermann megtérése, 280—319 oldalakon olvasható.
+ 119 +