Page 119 [119]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
annak, hogy Schmitt annak ellenére felhasználja, sőt kifejezetten nagyra is tartja
Misch munkáját, hogy mikrotörténetileg bizonyította Misch , makrotörténeti"
előfeltevésének tarthatatlanságát."" Már csak ezért sem érdektelen foglalkoz¬
nunk ezzel a fejezettel viszonylag rövid terjedelme ellenére is.
Misch a 12. században igen ritka önéletírások között jelöli ki szövegünk he¬
lyét:?9" Wiber von Nogent, Abélard, Girald de Barry mellé állítja azt, akit folya¬
matosan Schedai Hermann-nak nevez, mint az opusculum szerzőjét. Kiemeli a
szöveg több olyan jellegzetességét, amely akár a Schmitt-féle kételyeket megelő¬
legezőnek is tűnhetnék, bár azok előzetes ismerete nélkül aligha gondolnánk
erre. Ilyen jellegzetesség, hogy elkülönül a kortárs önéletírásoktól az Augusti¬
nus Vallomásaira való hivatkozások és az általános erudíció megnyilvánulása¬
inak hiányával, illetve a narráció egyszerűségével. Ugyanakkor összeköti velük,
hogy az egyes szám első személyű elbeszélő megfogalmazása szerinti szóbeli
előadáson alapul a leírt szöveg. Számos vonása rokonítja a szentek életrajzai,
a hagiográfiák körében keletkezett élettörténetekkel, mint például az ördög mes¬
terkedéseinek vissza-visszatérő emlegetése. Ami pedig a leginkább használható¬
vá teszi a mikrotörténész számára, hogy nem azt a történeti rekonstrukciót tartja
lényegesnek benne, amelyről ő, a mikrotörténész bizonyítja tarthatatlanságát:
Azonban mi - s a szerző is — legfőképp mégiscsak a bensőben zajló történés iránt
erdeklödünk, amelyet ő maga , az igazság kutatásának" nevezett."
Számunkra nem annyira e megtérés partikuláris történeti ténye a döntő, [...] hanem
a kereső ifjú embernek az adott korban karakterisztikus jelensége, aki elvesztette lé¬
tének biztonságát abban a hitbeli békében, amelyet atyáinak hite biztosított számára,
és ahhoz az új biztonsághoz igyekezett értelmi úton keresztülkutatni magát, amely
a keresztény világ képében jelent meg szemei előtt, miközben ezzel a törekvő igyeke¬
zettel nem jutott el céljához."
20
S
Schmitt: A zsidö Hermann megterese, 75 sk., et passim, de különösen a 78. oldalon a 100. läb¬
jegyzetben: , Misch nagyszerűen elemzi ezt a személyes konfliktust, amely a XII. században a
reguláris és a világi klérus szembenállásaként fog megjelenni és az egész reformmozgalmat
táplálja majd."
A következő elemzés alapja Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter,
Zweiter Teil: Das Hochmittelalter im Anfang, Erste Hälfte, Frankfurt a/M, Schulte-Bulmke,
1959, 504-522.
209 „Aber unser hauptsächliches Interesse und auch das des Autors haftet doch an dem inneren
Geschehen, das er selber als ein „Suchen nach der Wahrheit” bezeichnet.” Uo.
210 „Uns ist es nicht so sehr um das partikulare geschichtliche Faktum dieser Bekehrung zu tun, [...]
sondern um die für die Zeit charakteristische Erscheinung eines suchenden jungen Menschen,
der die Sicherheit des Daseins in der Umfriedung durch den Glauben der Väter verloren
hatte und sich zu der neuen Sicherheit, die ihm in der christlichen Welt vor Augen stand, auf
20:
6
e 118"