Page 81 [81]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
világnézet antropológiájának megalkotására] című könyvében úgy utal vissza,
hogy az a kezdetét jelenti a Dilthey—Misch-féle történeti alapú filozofálással való
egyetértésének.
Írásaim ismerőinek semmi újat nem mondok azzal, ha kiemelem, hogy az 1923-as
Einheit der Sinne című könyvem óta számomra a Dilthey és Misch által megmutatott
út a helyes útnak tűnik."
Plessner ebben a Macht und menschliche Natur című munkájában a politikát
kísérli meg a politikai antropológián keresztül a filozófiában megalapozni. Ehhez
azonban -— mivel nem korlátozódik az európai kultúra emberére, hanem egye¬
temes érvényt igényel maganak — a heideggeri fundamentälontolögia vizsgäla¬
ta nyomán arra jut, hogy az azzal szemben Misch által kidolgozott alternatíva
szellemében kell folytatnia munkáját. Misch-t idézi Plessner a Lebensphilosophie
und Phänomenologie-böl:
Heidegger szerint ez benne a , Dasein", amelyet a végesség határoz meg, és amelyet
a maga időtlen, magába záruló alapmozgatottságában az időiség felől kell megkonstru¬
álni. Eközben a mi lelki szemeink előtt , az ember által élt élet" lebeg a kikutathatatlan
Honnanban, amely nem jut el előbb a jelentés meghatározottságához, mint amikor
kicsikarja tulajdon Túlnanját, a szellemi világ egyik önmagában zárt alakját az erők
mindig történetileg meghatározott koncentrációja révén."?
Misch nyomán értelmezi tehát Plessner az embert , saját szellemi világa teremtő
áttörési helyeként, melynek értékeiből és kategóriáiból kiindulóan érti meg em¬
beri és tárgyi világát és foglalkozik velük." Ezen az alapon látja elképzelhetet¬
lennek, hogy az az elmélet, amelynek segítségével meg kívánja alapozni a sajátos
apriorik sokféleségét a világban, tisztán empirikus vagy tisztán apriori legyen.
15
2
„Dem Kenner meiner Schriften sage ich nichts Neues, wenn ich betone, daß mir seit meiner
Einheit der Sinne von 1923 der von Dilthey und Misch gewiesene Weg in dieser Frage der richtige
zu sein scheint.” Uo., 12.
„Das ist nach Heidegger „das Dasein” in ihm, das durch die Endlichkeit bestimmt und in seiner
zeitlosen, in sich geschlossenen Grundbewegtheit von der Zeitlichkeit aus konstruiert werden
soll, während uns das „von dem Menschen gelebte Leben” in dem unergründlichen Woher
vlolrschwebt, das erst zur Bestimmtheit der Bedeutung kommt, wenn ihm sein eigenes Jenseits,
die in sich geschlossene Gestalt einer geistigen Welt, durch die immer geschichtlich bestimmte
Konzentration der Kräfte abgerungen wird.” Uo., 27.
„die schöpferische Durchbruchstelle seiner geistigen Welt, aus deren Werten und Kategorien
heraus er sich seine Mitwelt und Umwelt versteht und behandelt.” Uo.
15!
DS
15:
0
* 80°