A tudományok, a társadalmak és általában a történelem alakulása a 20. század¬
 ban oda vezetett, hogy a természettudományok vezető pozícióba jutása nyomán
 a tudós és a mindennapok embere egyaránt az uralás módján igyekszik meg¬
 ragadni az emberre és az emberire vonatkozó szellemtudományok tárgyait is.
 Egyre kevésbé alakulnak ki a cognitio rei létrejöttének feltételei — az egyoldalú
 természettudományos orientáció hatására, tehetjük hozzá, amely az oktatás kez¬
 deteitől kezdve a gyermeki tájékozódást kizárólagosan az ebben az értelemben
 skézzelfoghatóra", vagyis az érzékszervi szemlélet tárgyaira irányítja s később is
 meghagyja ebben a státuszban. Ennek kiteljesedéséhez képest a náci fajelmélet
 , dilettáns hazugság", állítja — 1948 táján — súlyosan Plessner.""
 
Ami viszont a szellemtudományok - s vele együtt persze a művészetek — kreatív
 műveléséhez szükséges, az vagy olyan krízishelyzet, amely fájdalmasan kizökkenti
 az emberi pillantást a mindennapi megszokott várakozásokon alapuló világtapasz¬
 talatából — és itt például Plessner megjeleníti a kikényszerített emigránslétből való
 visszatérés mindkettejük által megélt , élményét"; vagy a művészi vagy tudományos
 tehetség, fantázia által előidézett áthelyeződés, a közvetlen érzékszervi tapasztalat
 átalakítása, amely aztán műalkotásként az ábrázolt személyeket a maguk mélységé¬
 ben feltáró portrékhoz vezet; vagy olyan, akár egyoldalú tudományos elemzésekhez,
 amelyek funkciója nem az, hogy azt hazudják, komplex fenomének igazi elemzését
 nyújthatják a redukciós gondolatfűzések, hanem az, hogy kizökkentsék a rutinsze¬
 rűen alkalmazott pillantásunkat a komplex jelenségekre és új, a dolog lényegéhez
 közelebb vivő látásmódhoz segítsenek hozzá. Marxot és Spenglert említi példaként
 erre az egyoldalú, de nem reduktív szándékú elemzéstípusra. A ,más szemmel"
 gondolatritmusként vissza-visszatérő formulája az érzékelő pillantás átállítására
 utal valami által, ami vagy az értelmi tevékenység, vagy a fantázia, a , beleképzelés"
 (Einbildung) révén történhet meg. Ennek plessneri fölidézése pedig máris inadek¬
 vátként jeleníti meg az egyszerű érzéki szemléletre és a fogalmakra, mint a megis¬
 merés lehetőségfeltételeire vonatkozó hagyományos kanti modellt.
 
Plessner ezzel a Dilthey—-Misch-féle elgondolásokat úgy fogalmazza újra,
 hogy azok alkalmassá váljanak legalábbis a társadalomtudományi módszervi¬
 tákban történő alkalmazásra. Hivatkozik az Einheit der Sinne. Grundlinien einer
 Aesthesiologie des Geistes"" [Az érzékek egysége. A szellem eszteziológiájának
 alapvonalai] című korábbi könyvére, amelyre az 1931-ben, kölni professzorként
 megjelentetett Macht und menschliche Natur. Ein Versuch zur Anthropologie der
 geschichtlichen Weltansicht"" [Hatóerő és emberi természet. Kísérlet a történeti