Page 79 [79]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
kitarthat a megismerésének alapul szolgáló szemlélet egyszerű érzékszervi szem¬
léletként való értelmezése mellett. A szellemtudományos megismerés számára
ugyanakkor ez csupán kiindulópont lehet. Az a , dolog", amelynek megismeréséről
itt szó van, szemléletileg egyáltalában csak akkor jelenik meg, ha a vizsgálódó
saját személyiségének , rezonanciasíkjait" mozgósítva be tudja helyezni az ér¬
zéki tapasztalatok közvetítette , dolgot" a vizsgálat keretét alkotó tudományág
saját szimbolikus terébe, és azon belül meghatározott értelmet, jelentést képes
tulajdonítani neki. Vagyis — saját példánkkal világítva meg Plessner gondolatát
— egy papiruszra írt szövegnek már a papiruszra írt szövegkénti értelmezése is
előfeltételezi, hogy aki értelmezi, az nem pusztán csak papírszerű és tintaszerű
anyagként tekint a , dologra", amely így nézve megmarad a pusztán természettu¬
dományosan vizsgálható tulajdonságokkal rendelkező dolgok körében. Ameny¬
nyiben tudja, hogy papiruszra szövegeket írtak, továbbá ismeri az alkalmazott
nyelvet, járatos a paleográfiában, a történettudománynak a megfelelő korszakra
specializálódott ágaiban, máris legalább 4-5 rezonanciasíkot tud megnyitni, és
általuk szellemtudományi, vagyis az ember ember voltában gyökerező értelmet,
jelentést tud adni a szövegnek. Ha pedig a szöveg által közöltek tartalmában is
járatos, az ismét legalább egy további rezonanciasíkot nyit meg, és így tovább.
Ebből a mélyen rejlő különbségből fakad — a részleteket elhagyva — a két tudo¬
mányterület elválasztottsága, amely a 17. századi nagy természettudósok és filo¬
zófusok, illetve a 18-19. századi nagy filológusok és történészek kora óta egyre
csak mélyül. A természettudomány az érzékek által adódó jegyek alapján ideális
esetben teljesen mesterséges jelrendszert alkalmazva dolgozza ki az adott dolgok
uralásának technikáját, míg a szellemtudomány ennek ellentéteként jár el.
A cognitio circa rem cselekedni tudás a konstelláció uralása révén, amelyben föllép
»a dolog", olyan nyelven kifejezve, amely ideális esetben jelekkel váltott fel minden
természetes szójelentést. A cognitio rei rátekintés a dolog magvára távolságot tartó,
elidegenítő megértés révén, olyan nyelven kifejezve, melynek magas szintű tudása
rászorul a természetes szójelentésekkel való legbensőségesebb életkapcsolatra, s távol
áll tőle bármiféle jelek révén történő formalizälés.#7
47 „Cognitio circa rem ist handeln können durch Beherrschung der Konstellation, in welcher „die
Sache” Auftritt, ausgedrückt in einer Sprache, die im Idealfall alle natürlichen Wortbedeutungen
durch Zeichnen ersetzt hat, Cognitio rei ist Sicht auf den Kern der Sache durch distanziertes,
entfremdendes Verstehen, ausgedrückt in einer Sprache, deren Bemeisterung des innigsten
Lebenskontakts mit den natürlichen Wortbedeutungen bedarf, und jede Formalisierung durch
Zeichen abwehrt.” Plessner: Zwischen Philosophie, 214.
.78 +