Page 158 [158]
A rétegződés emlékezete e 157
kézimunkát sem végeztek, mert , nem illett hozzájuk", és hogy a , zsellérektől"
megkülönböztessek magukat. (Az adatközlő attitűdjét a nyelhasználat ponto¬
san kifejezi: , volt egy pár rossz lovuk", , csak tengődtek", , nem volt nekik elég
semmiből sem", , jószáguk nem volt, trágyázni nem tudtak", , a föld alig ter¬
mett", ,mindenük az adósságba ment" ,, azonnal tönkre mentek", , inkább éhen
haltak.")
A szántóföldekben szegény, erdőkkel borított Ipoly menti falvak lakossága
a földművelés mellett a legkülönfélébb, elsősorban az erdőkhöz kötődő mun¬
kákat végzett, ami változatos, a presztízsük szerint is eltérő megélhetési stra¬
tégiákat, életformákat alakított ki (fogatos bérmunka, kézi munkák, kosárkö¬
tés). Ezek a szociokulturális különbségek határozzák meg a társadalmi cso¬
portokat, köztük a selyemjobbágyokat, de nem kizárólag ezek. A két szöveg
arra utal, hogy a falusi közvéleménynek, az egyéni és közösségi stratégiákat
érvényesítő jelentésadásoknak ebben ugyancsak szerepe lehetett."
ÍPAROSOK ÉS PARASZTOK
Milyen további részleteket ismerünk meg a vidéki társadalmakról, és hogyan
változnak az osztályozás szempontjai, ha az iparosok és a parasztemberek
egymásról alkotott reprezentációit vizsgáljuk. A következő interjú 1976-ban
Nagykőrösön egy cipészmesterrel készült.
, Egybe az első látásra meg lehetett ismerni az iparost meg a parasztot. Hát a pa¬
rasztok a megszokott, hagyományos, régi viseletükben jártak. Szépen öltöztek, szép
volt a paraszt viselet. Drága ruhákba, de egyszerűbe. Elhordott 20-30 évig egy
ünneplő gúnyát. Mert úgy hívták, hogy gúnya. Ez volt az apósom. (Az iparosok)
pantallóba jártak, nyakkendőt hordtak, a parasztember nem hordott nyakkendőt,
mindegy, hogy mennyi volt a földje. Az fehér ingbe járt télen-nyáron, ilyen kemé¬
nyített gallérban, meg lehetőleg csizmában, meg az a magyar nadrág, magyar
szabású nadrág tartozott hozzá. Nekem még van egy olyan, szegény Dér Jani bá¬
tyámtól örököltem... Föl kellett öltözni. Nem lehetett úgy, mint máma, hogy a fia¬
talok bemennek a klubterembe, festékes ruhában neki állnak biliárdozni. Akkor nem
#9 Egy harmadik Ipoly menti településen, Vámosmikolán ugyancsak fennmaradt a selyem¬
jobbágyok emléke: , Vót egy gazdának — mondjuk, ha valakinek vót 30 hold, az mán jó
gazda vót, az jobbágy vót - na most, ha annak vót öt gyereke, akkor mán mit tudom én,
csak 8 hold vagy ahogy osztódott. No de hát ő meg még annak a jobbágynak a sarja vót,
megtartották az osztálykülönbséget. Mer akinek nem vót semmi vagy csak 1-2 hold, arra
azt mondták, hogy zsellér. Na most ő még jobbágy vót, de mivel földje nem vót, hát oda¬
tették: selyemjobbagy.” Szabó I.-Szabö L. 1977. 454-455.