Page 157 [157]
156 e Eltűnt falusi világok
száguk nem volt, trágyázni nem tudtak, így a föld alig termett. A takarmányt
pénzért kellett venni nekik. Állandóan el voltak adósodva, mindenük az adósságba
ment. Egy váratlan eset, betegség vagy ha megdöglött egy lovuk, azonnal tönkre
mentek. De azért nem csináltak mást, csak ölfát fuvaroztak. Inkább éhen haltak, de
nem kötöttek kosarat vagy nem mentek el fát vágni, mint a zsellérek. Nemcsak ölfát
fuvaroztak, hanem mindenfajta fuvart ők vállaltak. Itt Bernecén nagyon híres volt
a bernecei kas, amit háton hordanak. Ők nem csinálták, de ők fuvarozták be Vácra."
Az etnográfus Kemencén a birtokszerkezetet kívánta rekonstruálni, az adat¬
közlő osztályozása a már megismert dichotómiára épül. A , nagyobb gazdá¬
kat" név szerint azonosítja, a , kisebb gazdák" 4-6 holddal rendelkeznek, és
egy köztes, talán az egykori telekegységgel összefüggő kategóriát is megalkot
(15-16 holdasok). Az ellentétet a narráció dramatizált szakasza érzékelteti, ami
azt a benyomást kelti, hogy a , differenciálódás és a kisajátítás" alaposan fel¬
tárt folyamata!" nem volt konfliktus nélküli a faluban. (, Egyik azt mondja
neki, ilyen selyemjobbágy: no nekem pont 5 hold földem van, vedd meg, oszt
dögölj bele.")
A földbirtok ezúttal sem egyedüli tényezője a csoportképződésnek - erről
a , selyemjobbágyok" ábrázolása tanúskodik. Kemencén az elbeszélés szerint
a fa fuvarozásából éltek, de a lovaikat csak hitelből pótolhatják, aminek a fe¬
dezete legfeljebb a megélhetésre elegendő gabonatermés lehet. A századfor¬
dulón született Sági András az apja apósát nevezi selyemjobbágynak (az apját
már nem), tehát a csoport reprezentációjában a családi hagyományok is helyet
kapnak. Életmódjukat a kényszerű szűkösséggel, a napról napra (vagyis ,tar¬
talék nélkül") élés bizonytalanságával összegzi, és empatikusan, külső okokat
keresve viszonyul hozzájuk. (, Szóval sújtva vótak ezek akkoriban, adójok meg
mindenük megvót.")"
A bernecebaráti adatközlő ugyanazokat az életforma-elemeket említi, a se¬
lyemjobbágyokról mégis egészen eltérő képet alkot. A narrációt a lekicsinylés,
a negatív képzetek és emóciók uralják. Elhanyagolták a földjüket, rosszul tar¬
tották az állatokat, , állandóan el voltak adósodva", ennek ellenére semmilyen
46 Az adatközlő nevét nem ismerjük. A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adat¬
tára 1974-82. Szabó I.-Szabó L. 1977. 455.
47 Orosz I. 1972. II. 9-145.
148 Az adatközlőtől egyéb információkat is megtudhatunk: apjának, Sági Györgynek (1855¬
1944) 2 és fél hold földje volt igavonó állatok nélkül, amit a fiú a II. világháborúig 5 hold¬
ra gyarapított, és 2 tehenet, valamint 5-6 sertést tartott. A két világháború között rendsze¬
resen részes aratást és kaszálást vállalt, az erdőgazdaság fatelepén dolgozott és kisebb
famunkákat is végzett (szerszámok, bútorok faragása). Az interjúkészítés időpontjában,
bár már több mint hetvenéves, az erdőgazdálkodás sofőrje. Szabó I.-Szabó L. 1977. 466-467.