mehetett be. A rendezvényeken! Rajta volt a meghívón, hogy megjelenés sötét ruha,
fehér kesztyűben kötelező. Meg nyakkendő, frissen fésülve. Ezt nagyon szigorúan
vették... Édesapám kőműves volt. De volt nem egészen egy hold földünk is. Azt
magunk műveltük. Mikor segéd voltam, megvettem egy-két bőrt. Elsőben a volt
utolsó mesterem meghívott társának. Mert otthagytam, nem tudott nálam nélkül
élni. 18-18 pár csizma anyagát tettük össze. Két évig voltunk társak, akkor jól ment
a szakma, nagyon jól ment. Akkor aztán elváltunk és kezdtem egy segéddel dolgoz¬
ni. Tulajdonképpen akkor lettem önálló igazán, mikor leszereltem, de akkor én már
a szakmában, nem azért mondom, de keresett segéd voltam. Ugyanis luxus cipőkön
meg csizmákon dolgoztam. Vállaltam ekkor egy kis javítást is, de azt nem szerettem.
Egy kicsit örököltem is és elhatároztam, hogy én nem javítok semmit, csak újat
csinálok. Én jó műhelyben dolgoztam addig is, jó helyeken tanultam, Szondi Lász¬
lónál és oda nem jött be tíz évben sem egy pár javítani való... Önálló műhely sem
sok volt, olyan, mint az én cipész műhelyem. Hogy nekem elől volt egy fogadóm,
ott csak a gépek voltak kint, mert három gépem volt, belől meg volt a munkahelyem.
Én ugyanis korán elhatároztam, hogy úgy nem tudnék dolgozni, hogy a konyhában
vagy hun, mint elég sok, sajnos. Én, ha fogadtam a vevőimet vagy kuncsaftjaimat,
azt egy tiszta helyen fogadtam, elől.
Még a mi szakmánk is nagyon érdekes, tanítók is lettek szakmánk fiaiból, még
a városunk egy polgármestere is egy csizmadiának volt a fia, nem is nagyon jómó¬
dú csizmadiának. Faragó József volt. Tanítók és tanáremberek is lettek, sőt most is
vannak néhányan, akik pozícióban vannak. Kovács Ambrus például. Annak is cipész
volt az apja. Dajka igazgató a Rákócziban, az is iparos gyerek. Az iparos ember
igyekezett. Ha már úgy ment a szakmája, taníttatta a fiát. Kis százalékban ugyan,
de jobban, mint akár a kétszáz holdas paraszt. Az nem nevelt urat, mert azt mond¬
ták akkor: nem leszel úr! Hanem csak legyél iparos vagy paraszt."
A megalkotott életút egy ideális történet, amelyben , minden cselekvés kohe¬
rens módon viszonyul az összes többihez, és semmi fölösleges nincs benne."
A szakmai karrier sikeres és töretlen, az emlékező minden elhatározását meg¬
valósítja. Az apa is iparos, ő ,jó helyeken" tanul, ismert mesterrel társul, és
már fiatal korában , keresett" cipész. Szakmai öntudatához hozzátartozik a se¬
gédtartás, az önálló műhely és a vevőket fogadó tiszta helyiség, valamint a vá¬
sározás és a megrendelésre dolgozás, ami megkülönbözteti a javító iparosok¬
tól. Az Én-ről szóló elbeszélés ezután Mi-központüva válik (, a mi szakmánk"),
az egyéni siker a csoportsajátos mobilitással egészül ki. Az adatközlő gondo¬