Page 156 [156]
A rétegződés emlékezete e 155
kutatásra alapozott megállapítását igazolja: , A társas gondolkodás többet kö¬
szönhet a konvencióknak és az emlékezetnek, mint az érvelésnek; a tradicio¬
nális struktúráknak, mint az aktuális percepciós struktúráknak."
A következő interjúkban, melyeket Szabó László 1976-ban az Ipoly menti
Kemencén és Bernecebarátiban készített, egy sajátos társadalmi csoportot is¬
merhetünk meg.
Nem volt itt, három-négy gazdának volt nagyobb." A legnagyobb föld két házhely
volt. Bodroginak vót legtöbb. Egy házhely az 16 hold volt. A feleségivel együtt úgy
45 hold körül volt összesen. Bószernak, annak nem vót körülbelül 22-24 hold. Meg
Májer, annak vót 40 hold földje, 45. Még akkor azt akarta, hogy még 5 holdat, hogy
50 legyen. Oszt akkor elvitték, oszt bele is halt. Azt mondta, hogy no még 5 holdat
veszek, aztán legyen, ami lesz. Egyik azt mondja neki, ilyen selyemjobbágy: no
nekem pont 5 hold földem van, vedd meg, oszt dögölj bele. Utána nem volt csak
olyan 15-16 holdas. Ilyen lehetett vagy húsz. De a legtöbb olyan 4-5-6 hold volt.
Úgyhogy vót neki egy pár igavonója, inkább a fuvarból éltek. Amit az erdőgazda¬
ságban mi most kocsival hordunk fát, mert sofőr vagyok, azt itten régen lovasko¬
csikkal szállították. Drégelypalánkra meg az Ipolyságra. 20 kilométerre innen ki¬
jártak a faluból az erdőbe. Akiket így mondunk, hogy selyemjobbágyok, ezek főleg
abból éltek. Vót vagy harminc ilyen selyemjobbágy. Ezek a nagyobb gazdák ugye
csak akkor mentek el fuvarozni, mikor nekik nem vót munkájuk a határban. A kisebb
gazdák, azok ugye megszántottak 2-3 nap. Lovat vettek mindég, de el nem adták,
csak a bőrét. Mert annyira kihasználták, ki is strapálták a lovaikat, hogy azoknak
ott az erdőn, ott fordult fel a lova. Akkor mi lett, akkor elment a takarékba vagy
ide-oda, fölvette a ló árát hitelbe, akkor amikor elgyött az idő, hogy a ló árát kellene
fizetni, akkor nem bírta fizetni, gyött a termés, akkor odaadta a termésit a ló árába,
akkor megint nem vót őneki mit enni, meg az állatjának. Így vótak akkor, ezeket
neveztük aztán selyemjobbágyoknak. Szóval sújtva vótak ezek akkoriban, adójok
meg mindenük megvót. Idesapámnak az apósa, az is ilyen selyemjobbágy vót. Ezek
tulajdonképpen tartalék nélkül voltak. Nem vót azoknak tartalékuk. Takarmányt
az Ipoly mellől szoktak hozni."
Volt ezeknek egy pár rossz lovuk és azzal fuvaroztak ölfát. Kézi munkát ezek nem
végeztek, mert nem illet hozzájuk. A fogatos munkával meg csak tengődtek, mert
nekik nem volt elég semmiből sem. A föld arra volt elég, hogy a lovat eltartsa. Jó¬
43 Moscovici, S. 2002. 238.
4 Földje.
45 Sági András (sz. 1900. Kemence). A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattá¬
ra 1974-82.