Page 67 [67]
66 e Eltűnt falusi világok
Az előbbi narratívákkal ellentétben, amelyekben a családi és a közösségi fel¬
ügyelet szigora, illetve a múlt- és jelenbeli emóciók elfojtása érhető tetten, ez¬
úttal, több évtized távlatából, az érzelmek vagy inkább a biológiai érést köve¬
tő nemi ösztönök kényszerítő és kontrolálatlan ereje jelenik meg, amit a szülői
akarat sem tud megfékezni. (Az udvarlás furfangos álcázásának anekdotikus
motívuma mintha az előző generációk erkölcsi normáinak felszínes díszletté
alakulására, és egyúttal a látszat megőrzésének fontosságára utalna. — Az
,anyám ne motyogjík" kifejezésben túl nagy tiszteletet azonban nem feltete¬
lezhetünk.)
Érdemes az elbeszélésmódot is megfigyelni. Az adatközlő fiatalkori csele¬
kedeteit és emócióit a legénytársaiéval azonosítja, az E/1. személy a , mi"-vel
és az általános alannyal kombinálódik, ami a kortárs csoport, a családnál fon¬
tosabb szocializációs szerepét jelzi (, ígértünk oszt a jánynak mindent", , nem
tudtunk mi mán akkor otthon maradni", , mikor már odajut a legíny"). Az
adatközlő utal a házasság előtti nemi életére, ígérgetéseiről (hazugságairól)
nyiltan beszél, és úgy tűnik, nemhogy szégyelli, inkább dicsekszik és talán el
is túlozza fiatalkori , sikereit." (, Hátha mindnek igazat mondtam vóna, ahány
nekem vót... Mennyi felesígem lett vóna.")
Ismert feltételezése a pszichológusoknak, hogy az emlékezetben a fiatal
felnőttkor eseményei maradnak meg a legélénkebben, az életrajzi emlékezet
kutatói pedig általában az életszakaszok strukturáló (orientáló) szerepét hang¬
súlyozzák életrajzi ismereteink felidézése során."" Az emlékező ugyanakkor
nem egyedi eseteket mond el, hanem a saját és a kortárs csoport tagjainak ta¬
pasztalatait alakítja kollektív tapasztalattá.
A múlt megjelenítésének egy további, folklorisztikus módjára is felfigyel¬
hetünk: a narratívába a szerelmi varázslatok, a kapca kifőzésének és a , meg¬
ítetés" hiedelme szövődik. Utóbbit az adatközlő etnográfusi alapossággal mu¬
tatja be (nem tudjuk, ezek a praktikák előfordultak-e az ifjúkorában, az 1910-es
és az 1920-as években, vagy a közösség emlékezetében voltak jelen, esetleg
a norma és a gyakorlat konfliktusának nyelvi feloldására, egyszerű szólásként
használták?), mindenesetre ezektől a , babonáktól" elhatárolódik, és cseleke¬
deteit sokkal természetesebben: egyszerűen a vágyaival magyarázza.
19 Conway, M.-Rubin, D. 1993. 103-137.
20 Más visszaemlékezésekben hasonló narratív technikával találkozunk: , Mikor a románok
bejöttek, akkor vót ez mindjárt 1919-ben, hogy engem is megbízott egy jány, pízt is adott,
hogy a másik tanyábul Komjáti Sándort csaljam oda a cuháréba. Hát én oda is csaltam, de
kilestem, hogy még borral is megkínálja a jány a legínyt, oszt utána is bolondult a Komjá¬
ti a jánynak. Mondták is utána, hogy ez a rébék megítette azt a legínyt. Hát ez a megítetés
úgy vót, hogy a jány hónajjábul, a hasjábul meg a nemi szervirül is vágott le szőrt, megszá¬
rította, összetörte, oszt beletette a pogácsába vagy a borba. Hát ilyeneket a tanyasiak csi¬