Page 67 [67]
OCR
66 e Eltűnt falusi világok Az előbbi narratívákkal ellentétben, amelyekben a családi és a közösségi felügyelet szigora, illetve a múlt- és jelenbeli emóciók elfojtása érhető tetten, ezúttal, több évtized távlatából, az érzelmek vagy inkább a biológiai érést követő nemi ösztönök kényszerítő és kontrolálatlan ereje jelenik meg, amit a szülői akarat sem tud megfékezni. (Az udvarlás furfangos álcázásának anekdotikus motívuma mintha az előző generációk erkölcsi normáinak felszínes díszletté alakulására, és egyúttal a látszat megőrzésének fontosságára utalna. — Az ,anyám ne motyogjík" kifejezésben túl nagy tiszteletet azonban nem feltetelezhetünk.) Érdemes az elbeszélésmódot is megfigyelni. Az adatközlő fiatalkori cselekedeteit és emócióit a legénytársaiéval azonosítja, az E/1. személy a , mi"-vel és az általános alannyal kombinálódik, ami a kortárs csoport, a családnál fontosabb szocializációs szerepét jelzi (, ígértünk oszt a jánynak mindent", , nem tudtunk mi mán akkor otthon maradni", , mikor már odajut a legíny"). Az adatközlő utal a házasság előtti nemi életére, ígérgetéseiről (hazugságairól) nyiltan beszél, és úgy tűnik, nemhogy szégyelli, inkább dicsekszik és talán el is túlozza fiatalkori , sikereit." (, Hátha mindnek igazat mondtam vóna, ahány nekem vót... Mennyi felesígem lett vóna.") Ismert feltételezése a pszichológusoknak, hogy az emlékezetben a fiatal felnőttkor eseményei maradnak meg a legélénkebben, az életrajzi emlékezet kutatói pedig általában az életszakaszok strukturáló (orientáló) szerepét hangsúlyozzák életrajzi ismereteink felidézése során."" Az emlékező ugyanakkor nem egyedi eseteket mond el, hanem a saját és a kortárs csoport tagjainak tapasztalatait alakítja kollektív tapasztalattá. A múlt megjelenítésének egy további, folklorisztikus módjára is felfigyelhetünk: a narratívába a szerelmi varázslatok, a kapca kifőzésének és a , megítetés" hiedelme szövődik. Utóbbit az adatközlő etnográfusi alapossággal mutatja be (nem tudjuk, ezek a praktikák előfordultak-e az ifjúkorában, az 1910-es és az 1920-as években, vagy a közösség emlékezetében voltak jelen, esetleg a norma és a gyakorlat konfliktusának nyelvi feloldására, egyszerű szólásként használták?), mindenesetre ezektől a , babonáktól" elhatárolódik, és cselekedeteit sokkal természetesebben: egyszerűen a vágyaival magyarázza. 19 Conway, M.-Rubin, D. 1993. 103-137. 20 Más visszaemlékezésekben hasonló narratív technikával találkozunk: , Mikor a románok bejöttek, akkor vót ez mindjárt 1919-ben, hogy engem is megbízott egy jány, pízt is adott, hogy a másik tanyábul Komjáti Sándort csaljam oda a cuháréba. Hát én oda is csaltam, de kilestem, hogy még borral is megkínálja a jány a legínyt, oszt utána is bolondult a Komjáti a jánynak. Mondták is utána, hogy ez a rébék megítette azt a legínyt. Hát ez a megítetés úgy vót, hogy a jány hónajjábul, a hasjábul meg a nemi szervirül is vágott le szőrt, megszárította, összetörte, oszt beletette a pogácsába vagy a borba. Hát ilyeneket a tanyasiak csi
