Page 47 [47]
46 e Eltűnt falusi világok
zések természetét mutatta be a történészek számára. Úgy látja, hogy az orali¬
tás (az írásbeliség hiánya), a falusi élet nyitottsága, vagyis a magánszféra — a
városi népességgel összehasonlítva - kisebb szerepe, valamint az élénk kom¬
munikációs hálózatok az emlékezet fenntartását segítik (a , beszélgetések ál¬
landó folyama éleszti, hordozza az emlékezetet"). A legidősebb adatközlők
közvetlen tapasztalataik alapján az 1880-as évekig tudják a helyi múltat fel¬
idézni, az ennél régebbi időkből az előző nemzedékek elbeszélései (a , hagyo¬
mány átadása") révén legtartósabban az , eseményszerű vagy képszerű emlé¬
kezések maradnak fenn, melyek történet, anekdota jellegű felépítésükkel kö¬
zelítenek a prózai műfajok kötöttebb formáihoz." Legyen szó azonban a múlt
felidézésének bármely módjáról, a parasztemberek a visszaemlékezésekben
és a beszélgetések alkalmával azokat a képeket vagy modelleket mondják el,
melyeket , valamely eseményről, a falu életének, társadalmi szerkezetének
egyik vagy másik részletéről kiformáltak. Ezek eltérhetnek a tényektől. Az el¬
térés nem kizárólag az egyéni nézetek különbségéből ered, hanem egy-egy
reteg vilägfelfogäsät, ertekrendszeret tükrözi.”'
A kutatás hosszú évei alatt, miközben a gyűjtők és a falusiak hetekig, hö¬
napokig éltek együtt, az életmódok kölcsönös és önreflexív megélése, a kom¬
munikációban kifejeződő gondolkodásmódok és ennek kulturális hagyomány¬
ként tudatosulása az ön- és csoportazonosságokat tartotta fenn, továbbá a sze¬
mélyes és a közösségi autonómia megőrzésének az eszköze lehetett.
(„Adatközlöink örömmel, öntudatosan vallották magukat parasztnak. A vál¬
tozás fenyegető lehetősége csak tudatosabbá tette ragaszkodásukat a »korrekt
parasztokx életmódjához.") Ám ezúttal is kölcsönösségről lehet szó. Fél Edit
korábban idézett gondolatára utalok, miszerint a falusi világ erőszakos átala¬
kítását közösen, egymással szolidaritást vállalva élték át, közben maga is ta¬
pasztalta a , hagyományos" presztízsstruktúra erejét (a templomban legelöl,
a lelkész felesége mellett kapott helyet), végül , beavatottá" vált, és családtag¬
ként vett részt házigazdája temetésén. S ez egyszerre biztosította a független
kutatói létforma megőrzését, és a vizsgált világ személyes átélését."
Ezek alapján úgy vélem, hogy az Átányról rajzolt társadalomképet az 1950¬
es évek mindennapi falusi világának kortárs tapasztalatai, az etnológiai meg¬
ismerés sajátosságai, a kutatás tudománypolitikai kontextusai és az ettől nem
független kutatói ethosz, más szóval a parasztok és a kutatók együttesen al¬
kották meg. A terepmunka minden eleme: az eltűnő életformák és társadalmi
kapcsolatok , emlékeiként" felfogott tárgyak és a használatukra vonatkozó is¬
146 Fél E. 1962. 558-578.
147 Fe] E.-Hofer T. 2010. 387.
48 Fél Edit gyűjtőmódszeréről részletesebben Hofer T. 1993. 27-37.