Etnográfia —a nemzeti (népi) emlékezettudománya ® 47
meretek gyűjtése (anyagi emlékezet), a napi cselekvések és szokások rögzítése
a tanyázástól az ostor tartásáig (habituális emlékezet), valamint a beszélgeté¬
sek alkalmával életre hívott múlt (kommunikatív emlékezet) a jelen és a múlt
kölcsönös viszonyát teremtette meg, ami a mnemotechnika egyéb eszközeivel
egészült ki." Az ily módon folytonos életvilág pedig kulturális normákat és
az elődöktől örökölt határozott erkölcsi értékeket képviselt (, egy szorgalmas
parasztember nem fárad bele, hogy hatszor, tizszer vegigmenjen földjen a bo¬
ronával"; , gyönyörű munka az aratás, nekem a legszebb, sokkal szebb, mint
a többi"; , azt hallottam az öregektől: mindenből a rendes a jó. Se a túl kevés,
se a túl sok...").59
A néprajzi jelenkutatásról zajló 1970-es évek eleji diskurzus jelezte, hogy a
néprajztudomány helyzetéről és jövőjéről folytatott európai viták itthon sem
maradtak reflektálatlanok. A németországira jellemző radikális hangnemről
és kultúr- vagy társadalomkritikai attitűdről természetesen nem lehetett szó
(a népélettől való , búcsútól" meg végképp nem kellett tartani), " kutatási prog¬
ramok kidolgozásáról azonban igen, amelyek a tübingeni közösségkutatások¬
hoz hasonlóan, egy-egy falu társadalomszerkezetét és a lakosság életmódját
kívánták bemutatni. Az 1971 és 1973 közötti varsányi terepmunkát említjük,
amely a népi kultúra és az autochton falusi világ kánonján túllépve, a társa¬
dalom szociológiai (strukturális és funkcionális) ábrázolását, valamint az 1945
utáni változások nyomon követését tűzte célul. Ez egyaránt magába foglalta
a típusalkotást (családi gazdaság- és háztartástípusok), a mobilitás vizsgálatát
(például foglalkozásváltás, továbbtanulás) vagy szociálantropológiai fogalmak
(patrónus-kliens viszony), illetőleg statisztikai adatsorok használatát, de a szo¬
ciológia ösztönözte a szabadidő-felhasználás és a családok fogyasztásának a
bemutatását is."?
A Varsány-kötet tanulmányaiban a társadalomtudományos megismerés
szigorú módszerei a , szokásos néprajzi terepmunkával" (az adatközlők kikér¬
dezésével), mélyinterjúk készítésével és a résztvevő megfigyeléssel kombiná¬
lódtak, ami a rétegződés és a mobilitás egyéni tapasztalatokban való megjele¬
# Az etnogräfusok Atanyon az összegyűjtött anyagból kiállítást rendeztek, és előadásokat
is tartottak, ezáltal a lakosságban , tudatosult kultúrájának és társadalmi rendjének saját¬
szerűsége." Fél E. 1962. 560-561.
150 Fél E.-Hofer T. 1997. 28, 169.
51 Vö. Geiger, K-Jeggle, U. (hsg.) 1970.
12 Sarkany M. 1978. 63-150, Kovacs E. 1978. 173-200, Szabo P. 1978. 277-294, Javor K. 1978.
295-374.