Page 245 [245]
OCR
244 e Az udvar vonzásában di esetet jelentett, hanem állandósult gyakorlatot: 1745-től 1782-ig egyetlen olyan évet sem találunk, amikor legalább egy (de jellemzően két-három) magyar főúr ne szolgált volna tanácsosi minőségben az Udvari Kamaránál. Az 1762. évi kamarai reform után újabb lendületet vett a magyarok hivatalon belüli integrációja, jellemzővé vált, hogy a főrendi tanácsosok harmada vagy akár a fele amagyar mágnások közül került ki. 1764-ben például a kormányszerv négy főnemesi tanácsosa közül kettő magyar volt. Ebben a kormányzat tudatos kiválasztási stratégiája is fontos szerepet játszott, ugyanis az 1762ben felvett négy létszámfeletti tanácsos közül, Johann Baptist von Bolzán (1720-1799) kívül három magyart (Pálffy Károly, Fekete János, Festetics Pál) találunk, akik közül csak Festetics nem rendelkezett főnemesi címmel (ekkor még)." A korábbi korszakban hasonló arány már a tanácsosok nagy száma miatt is nehezen lett volna elképzelhető, mint említettük, 1728-ban hatvanynyolc tanácsosa volt az Udvari Kamarának, közülük huszonöt fő tartozott a főrendek közé, annak ellenére, hogy 1717-ben VI. Károly elvben harminc főben (tizenkét főúri, tizennyolc lovagi) maximálta a tanácsosok számát." Az Udvari Kamara magyar főnemesei a vizsgált korszakban hét családból kerültek ki, amelyek közül a Batthyányak és a Pálffyak két-két tagot, az Esterházyak, Feketék, Mednyánszkyak, Vajayak és Zichyek pedig egy-egy családtagot adtak. Közöttük kivételnek tekinthető Mednyánszky Ferenc, ő ugyanis nem állt a kamara rendes alkalmazásában, hanem csupán gyakornoki (Praktikant) státuszba nyert tanulmányait követően felvételt." Fekete János és Vajay László újonnan főnemesi rangra emelt személyek, az új hivatali arisztokrácia tagjai voltak, mindketten hivatalkezdésük előtt néhány évvel kaptak főnemesi címet: Vajay 1740-ben lett báró, Fekete pedig (apja révén) 1758-ban gróf." Vajay az egyetlen olyan arisztokrata az Udvari Kamaránál, aki hivatalba lépése előtt közvetlenül, saját érdemeire tekintettel részesült rangemelésben. A Batthyány, Esterházy, Pálffy és Zichy famíliák NyugatMagyarországon birtokos, Habsburg-szolgálatban felemelkedett családok voltak, amelyek közül a Batthyányak, Esterházyak és Pálffyak a Magyar Királyság 17-18. századi elitjét alkották, továbbá alsó-ausztriai inkolátusi címmel is rendelkeztek, amely kiváló bécsi kapcsolataikat bizonyítja." A legjobb karrieresélyekkel Batthyány Tódor és Pálffy Károly indultak, akik mindketten a császárvárosban látták meg a napvilágot, mindkettőjük apja, Batthyány Lajos (1696-1765) és Pálffy Miklós (1710-1773) is meghatározó jelentőségű 4 OStA FHKA NHK Kaale O Akten 1764. marc. 29. (Fasc. 2.) 5 Fellner-Kretschmayr, 1907. II. 207. 3576 Mednyánszky Ferenc 1765 és 1774 között a bécsi Theresianum tanuldja volt. Kissné Bognar, 2004. Nr. 6188. 37 Pályájukhoz lásd: Szemethy, 2020. 302-303.; Szijärtö, 2017/b. 145-146., 158-161.; Tuza, 2006. 378 Kökényesi, 2017/b. 91-92.
