di esetet jelentett, hanem állandósult gyakorlatot: 1745-től 1782-ig egyetlen
olyan évet sem találunk, amikor legalább egy (de jellemzően két-három) ma¬
gyar főúr ne szolgált volna tanácsosi minőségben az Udvari Kamaránál. Az
1762. évi kamarai reform után újabb lendületet vett a magyarok hivatalon
belüli integrációja, jellemzővé vált, hogy a főrendi tanácsosok harmada vagy
akár a fele amagyar mágnások közül került ki. 1764-ben például a kormány¬
szerv négy főnemesi tanácsosa közül kettő magyar volt. Ebben a kormányzat
tudatos kiválasztási stratégiája is fontos szerepet játszott, ugyanis az 1762¬
ben felvett négy létszámfeletti tanácsos közül, Johann Baptist von Bolzán
(1720-1799) kívül három magyart (Pálffy Károly, Fekete János, Festetics Pál)
találunk, akik közül csak Festetics nem rendelkezett főnemesi címmel (ekkor
még)." A korábbi korszakban hasonló arány már a tanácsosok nagy száma
miatt is nehezen lett volna elképzelhető, mint említettük, 1728-ban hatvany¬
nyolc tanácsosa volt az Udvari Kamarának, közülük huszonöt fő tartozott
a főrendek közé, annak ellenére, hogy 1717-ben VI. Károly elvben harminc
főben (tizenkét főúri, tizennyolc lovagi) maximálta a tanácsosok számát."
Az Udvari Kamara magyar főnemesei a vizsgált korszakban hét család¬
ból kerültek ki, amelyek közül a Batthyányak és a Pálffyak két-két tagot, az
Esterházyak, Feketék, Mednyánszkyak, Vajayak és Zichyek pedig egy-egy
családtagot adtak. Közöttük kivételnek tekinthető Mednyánszky Ferenc,
ő ugyanis nem állt a kamara rendes alkalmazásában, hanem csupán gyakor¬
noki (Praktikant) státuszba nyert tanulmányait követően felvételt." Fekete
János és Vajay László újonnan főnemesi rangra emelt személyek, az új hivata¬
li arisztokrácia tagjai voltak, mindketten hivatalkezdésük előtt néhány évvel
kaptak főnemesi címet: Vajay 1740-ben lett báró, Fekete pedig (apja révén)
1758-ban gróf." Vajay az egyetlen olyan arisztokrata az Udvari Kamaránál,
aki hivatalba lépése előtt közvetlenül, saját érdemeire tekintettel részesült
rangemelésben. A Batthyány, Esterházy, Pálffy és Zichy famíliák Nyugat¬
Magyarországon birtokos, Habsburg-szolgálatban felemelkedett családok
voltak, amelyek közül a Batthyányak, Esterházyak és Pálffyak a Magyar Ki¬
rályság 17-18. századi elitjét alkották, továbbá alsó-ausztriai inkolátusi cím¬
mel is rendelkeztek, amely kiváló bécsi kapcsolataikat bizonyítja." A legjobb
karrieresélyekkel Batthyány Tódor és Pálffy Károly indultak, akik mindket¬
ten a császárvárosban látták meg a napvilágot, mindkettőjük apja, Batthyány
Lajos (1696-1765) és Pálffy Miklós (1710-1773) is meghatározó jelentőségű