Page 139 [139]
AZ EGYHÁZI ÉV
A téli dátumok magyarázatául pedig az szolgálhat, hogy a , születés", így
az incarnatio a fogantatással, tehát a születés előtt 9 hónappal ment végbe."
A sokrétű és bonyolult dátummagyarázatok azt is mutatják, hogy Krisztus földi
megjelenésének, születésének időpontját mindenek előtt és alapvetően teológiai
mérlegelések/elvek alapján határozták meg."??
Ide kívánkozik, hogy Krisztus halálának dátumhagyományait is nevezzük
meg. Ezek a következők: március 21.; március 23.; március 25.; április 9.; április
13. vagy 19.? Tertullianus és Hippolütosz az evangéliumi, főleg a jánosi leírá¬
sokkal összefüggésben azt hangsúlyozza, hogy a Páska kezdete és Krisztus halála
(Niszán hó 14.) március 25-én pénteken volt."" Galliában még a VI. században
is ragaszkodtak ehhez a dátumhoz mint nem mozgó húsvéti időponthoz."
A tudományos kutatás konszenzusa szerint a Kr.u. 300-as évek 30-as évei¬
ben (336), Konstantin császár idejében vezették be Rómában a december 25-ét
mint Jézus Krisztus megtestesülésének ünnepét." E császár rendelte el többek
között a híres születés temploma építését Betlehemben, valamint 321. március
3-án!" vagy 7-én kihirdetett rendeletében a vasárnap, azaz az Urnapja ältalä¬
nos heti pihenőnapként — és még nem általános munkaszüneti napként — való
megünnepleset.'?®
Kr.u. 354-böl fennmaradt egy römai naptär, amely a vertanük emleknapjait
tartalmazza,’® ott bukkan fel december 25-e vonatkozásában egy rendkívül
fontos adat: „Natus Christus in Betleem Iudeae".9 Igazából a vértanúk emlek¬
napjainak feljegyzése, összeírása alkotta meg a keresztyén (liturgikus) naptá¬
rat avagy annak ősét." A mártírokra való emlékezés a III. század közepén,
Kr.u. 250 táján csatlakozott az ősi Krisztus-ünnepek mellé — Karácsonyt, azaz
15
2
CULLMANN 1992, 10.; HAFENSCHER 1999, 24.
Órigenész (184-254) a III. század elején kifejezetten tiltakozott a születésnap megünneplése
ellen, mivel az szerinte pogány szokás. A Bibliában is csak a pogányok és az istentelenek ün¬
nepelték azt. CULLMANN 1992, 11. Vö. SZÉKELY 1922, 155.; RApó 1957, 33.; HAFENSCHER
1999, 141.
Vö. DUCHESNE 1910, 262-263.
DUCHESNE 1910, 262.; ROLL 1995, 87.; RATZINGER 2002, 96. Vö. LEEUWEN 2009, 127.
RATZINGER 2002, 96.
156 MIHÁLYEI 1933, 74., 119-121.; HAFENSCHER 2010, 330.
157 BIERITZ 2005, 62.
158 Vö. CHADWICK 2003, 118.; Csıky 1895, 7.; MACLEOD 1966, 100.; OSKAMP—SCHUMAN 2001,
103., 120.; LEEUWEN 2009, 40.
A vértanúk emlékünnepének ősiségével és eredeti szándékával kapcsolatban a református
szakirodalomban lásd különösen: BOGÁR 1932, 47., 49-51.
1600 OHCW, 113.; TALLEY 1991, 85.; LEEUWEN 2009, 127.
161 Karácsony liturgikus gyakorlatához tartozott/tartozik a martyrologium ünnepélyes éneklése,
az ünnep meghirdetése a szertartás előtt vagy elején.
15!
S
15:
0
15:
>
15:
a
S
15°
©
138