Page 133 [133]
AZ EGYHÁZI ÉV
a Karácsonyra való készülés egyszerre a nagyünnep előtti és Krisztus jövőbeni
eljövetelére való készülés is. Advent egyszerre az előre- és a visszatekintés idő¬
szaka, a Gyermek születésére való emlékezésé és a győzedelmes Úr ítéletre visz¬
szatérésének várakozásáé; "" mintha ezekben a képekben, azaz az egyház adventi
várakozásának eredeti szándékában az Ézs 11 nagy próféciája és víziója valósul¬
na meg. Természetesen az ünnepre való méltó (fel)keszüles es a värakozäs lel¬
kületét is hordozhatja Advent, de egyértelműen torzulásként kell jellemeznünk,
ha Advent hangsúlya az Úr egykori, mai és eljövendő érkezéséről egyoldalúan
a mi várakozásunkra kerül át."7 A többek által visszasírt egykori ének szavaival
Adventből csak ennyi marad: , Drága Advent, köszöntünk..."
KARÁCSONY
Zengjük mi is az örvendezés énekét! A theophaneia nevet adjuk ünnepünknek. A világ
üdvösségét ünnepeljük, az emberiség születésnapját. Ma kapott feloldozást Ádám az
âtok alél.!°5
Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jön, elébe menjetek! Krisztus
a földön van, keljetek fel! [...] A testetlen megtestesül, az Ige tömörré válik, a látha¬
tatlan látható, az érinthetetlen tapinthatóvá válik, az időtlen elkezdődik, az Isten Fia
az emberfia lesz. [...] Csak akkor hisznek [a zsidók, görögök, eretnekek], amikor látják
a mennybe felmenni. De ha még akkor sem, legalább akkor higgyenek, amikor látják
a mennyből eljönni, és bíróként ítéletet ülni. Mindezek későbbiek. Most viszont az
Isten-jelenés ünnepe van, vagyis a Születésnap."
10
a
V6. MACLEOD 1966, 104.
107 V6. MaGcassy 1997/I, 5.
18 Nagy Baszileiosz homíliája Krisztus szent születésére 378-ból. EB I., 12. Az ünnepi prédikáció
feltehetőleg egyik korai szövegtanúnk abból a korból, amikor december 25-én Krisztus szü¬
letését Keleten is ünnepelni kezdték. Vö. EB I., 1.
Nazianzoszi Gergely beszéde Teofánia ünnepére 380. december 25-én. EB I., 15-17. A teofánia
(január 6.) Keleten hagyományos ünnepének és december 25-e találkozásának és , kiegyenlí¬
tésének" történelmi idejében járunk. Gergely beszéde további részében bemutatja a környező
világ (görögök, pogányok) ezen időszakhoz kötődő szokásait (koszorúk elhelyezése a bejára¬
oe
10
©
toknál, kartáncok járása, utcák díszítése, illatszerek használata, paráznaság, kéjelgés, díszes
öltözetek, ékszerek, a természetes szépséget és az istenképmást megrontó sminkelés, részeges¬
kedés, dőzsölés, heverészés, fényűzés stb.; EB I., 18-19.), de akeresztyének nem így ünnepelnek.
»Hagyjuk meg ezeket a görögöknek, és a görög körmeneteknek és felvonulásoknak, akik azt
hiszik, hogy az istenek élvezik a pecsenyeillatot, és ennek következtében hasukkal tisztelik az
isteni valóságot, gonosz démonok gonosz kitalálói és beavatottai, valamint beavatói. Mi azon¬
ban, akiknek az imádás tárgy az Ige, ha már valamilyen élvezetben részt kell vennünk, akkor
leljük örömünket a szóban, az isteni törvényben és elbeszéléseiben, többek között azokban,
132