Page 132 [132]
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR
Úr. Soha el nem évülő kérdés: Mit, ill. Kit ünneplünk? Mindenesetre az utóbbi
évek ez irányú tapasztalatai és nyitott kérdései alapján itt van az ideje, hogy kö¬
zös teológiai és liturgiai álláspontot igyekezzünk kialakítani az , egy hit" (vö. Ef
4,5) egyező látása alatt az új jelenségek vonatkozásában. Addig is énekeljünk hi¬
tünk nagy titkáról Ambrus püspök (kb. 334-397)"" himnuszával: , Ó, népeknek
Megváltója, / Jövel, szűznek szent Magzatja" (RÉ 302,1)."
Az adventi idő rendkívüli módon átalakult az elmúlt néhány évtizedben. Ez¬
zel kapcsolatban idézem az egyik XX. századi homiletikai tankönyvírót: Kovács
Albert szerint ugyanis a református lelkész nincs az adventi négy vasárnaphoz
kötve, hanem ennél többre és kevesebbre is kiterjesztheti, ill. csökkentheti a ka¬
rácsonyi előkészítést. !"?
Visszatekintve elmondhatjuk, hogy az adventi idő korábban sokkal egysze¬
rűbb, ezáltal jóval természetesebb és üzenetét tekintve tisztábban érthető volt.
Sokan már csak bronz-, ezüst-, arany-, sőt gyémántvasárnapban mért karácsonyi
bevásárlási időként fogják fel az adventi időt, amely célja és mondanivalója sze¬
rint eredetileg az el- és visszajövő Krisztusról szólna. Talán felerősödik ilyenkor
az embervilágban, bennünk is a keserédes nosztalgiázás és fanyalgás, a , valaha
volt" szép és régi, de soha vissza nem jövő Adventek és Karácsonyok emlékezete.
Talán próbáljuk magunkat kivonni vagy elszigetelni a műfények, az álérzések,
a maradvänyaiban keresztyén kommerszkaräcsony forgatagabdél,' a tartalom
nélküli körítésekből, a jelentések nélküli adventi szimbólumok öncélúságából.
Éppen ezért talán itt van az idő és alkalom, hogy tisztán, egyszerűen — a próféta
szava szerint — örüljünk és örvendezzünk nagyon, hiszen Királyod jön, Királyod
érkezik hozzad (vé. Zak 9,9; Mt 21,5). O Krisztus!!
Gyülekezeteink történeti hagyományokból táplálkozó prédikációsorozato¬
kat,5 evangélizációkat, adventi esteket rendeznek. Nem csupán az utcák, az
üzletek és a lakások kapnak különleges díszítést, hanem a gyülekezeti házak,
sőt templomok is. Azonban a dolgok mélyére tekintve a Nagyböjthöz képest
bizonyosan túldimenzionált, nem lényegre koncentráló ünneptendencia kér¬
déseket vet fel.
Nálunk és általában az egész nyugati keresztyénség gyakorlatában az Advent
inkább a várakozás, az emlékezés és leginkább a Karácsonyra való készülés idő¬
szaka lett, ahol lelki stimulációink közepette mindinkább feledésbe merül, hogy
100 Vö. VANYÓ 2004, 17-24.
101 Pap 2010c, 1. 9.
102 Kovács 1904, 105.
103 Vö. részletesebben: Kovács 2015, 676-685.
14 Pap 2011p, 7.
105 Presbiteriánus vonatkozásban lásd: MACLEoDp 1966, 105.
131