Page 133 [133]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV a Karácsonyra való készülés egyszerre a nagyünnep előtti és Krisztus jövőbeni eljövetelére való készülés is. Advent egyszerre az előre- és a visszatekintés időszaka, a Gyermek születésére való emlékezésé és a győzedelmes Úr ítéletre viszszatérésének várakozásáé; "" mintha ezekben a képekben, azaz az egyház adventi várakozásának eredeti szándékában az Ézs 11 nagy próféciája és víziója valósulna meg. Természetesen az ünnepre való méltó (fel)keszüles es a värakozäs lelkületét is hordozhatja Advent, de egyértelműen torzulásként kell jellemeznünk, ha Advent hangsúlya az Úr egykori, mai és eljövendő érkezéséről egyoldalúan a mi várakozásunkra kerül át."7 A többek által visszasírt egykori ének szavaival Adventből csak ennyi marad: , Drága Advent, köszöntünk..." KARÁCSONY Zengjük mi is az örvendezés énekét! A theophaneia nevet adjuk ünnepünknek. A világ üdvösségét ünnepeljük, az emberiség születésnapját. Ma kapott feloldozást Ádám az âtok alél.!°5 Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jön, elébe menjetek! Krisztus a földön van, keljetek fel! [...] A testetlen megtestesül, az Ige tömörré válik, a láthatatlan látható, az érinthetetlen tapinthatóvá válik, az időtlen elkezdődik, az Isten Fia az emberfia lesz. [...] Csak akkor hisznek [a zsidók, görögök, eretnekek], amikor látják a mennybe felmenni. De ha még akkor sem, legalább akkor higgyenek, amikor látják a mennyből eljönni, és bíróként ítéletet ülni. Mindezek későbbiek. Most viszont az Isten-jelenés ünnepe van, vagyis a Születésnap." 10 a V6. MACLEOD 1966, 104. 107 V6. MaGcassy 1997/I, 5. 18 Nagy Baszileiosz homíliája Krisztus szent születésére 378-ból. EB I., 12. Az ünnepi prédikáció feltehetőleg egyik korai szövegtanúnk abból a korból, amikor december 25-én Krisztus születését Keleten is ünnepelni kezdték. Vö. EB I., 1. Nazianzoszi Gergely beszéde Teofánia ünnepére 380. december 25-én. EB I., 15-17. A teofánia (január 6.) Keleten hagyományos ünnepének és december 25-e találkozásának és , kiegyenlítésének" történelmi idejében járunk. Gergely beszéde további részében bemutatja a környező világ (görögök, pogányok) ezen időszakhoz kötődő szokásait (koszorúk elhelyezése a bejáraoe 10 © toknál, kartáncok járása, utcák díszítése, illatszerek használata, paráznaság, kéjelgés, díszes öltözetek, ékszerek, a természetes szépséget és az istenképmást megrontó sminkelés, részegeskedés, dőzsölés, heverészés, fényűzés stb.; EB I., 18-19.), de akeresztyének nem így ünnepelnek. »Hagyjuk meg ezeket a görögöknek, és a görög körmeneteknek és felvonulásoknak, akik azt hiszik, hogy az istenek élvezik a pecsenyeillatot, és ennek következtében hasukkal tisztelik az isteni valóságot, gonosz démonok gonosz kitalálói és beavatottai, valamint beavatói. Mi azonban, akiknek az imádás tárgy az Ige, ha már valamilyen élvezetben részt kell vennünk, akkor leljük örömünket a szóban, az isteni törvényben és elbeszéléseiben, többek között azokban, 132
