Page 196 [196]
17. KEP: Az előadás képei. Fotó: Máthé András
Az 1998-ban írodott Képzeletbeli operettet egy tetralógia első da¬
rabjaként is felfoghatjuk, mert az életműben a L’Origine rouge (2000),
a La Scéne (2003) és a LActe inconnu (2007) egységesnek mutatkoznak
abban, hogy az ének, a dalok központi jelentőségűek bennük. Az addig
elsősorban szövegíróként ismert Novarina előadásaiban a Zene, ráadá¬
sul az adott hely (ország) specifikus zenéje egyre fontosabb lesz. Sze¬
replőinek egyébként kezdettől nincs stabilan leírható karakterük, szán¬
dékaik, nincs kiindulási helyzet, lineáris idő, a klasszikus dr-amaturgiából
ismert cselekményvezetés, helyszín. Még a nyelvezete is csak hasonlít
a köznapi franciára, mert az etimológia mélységeiből létrehozott neo¬
logizmusokra épül, s nem tart igényt a hétköznapi jelentéstulajdonítás¬
ra. Vannak felvonások, jelenetek, de nincsenek egymásra felelő párbe¬
szédek, csak különálló kijelentések. Az ellentmondások kerülésének
klasszikus elvere is fittyet häny a drämairö-rendezö, s tobzödik az el¬
lentmondásokban, paradoxonokban. A szöveg mégis halad valami felé,
amit a szerző , ritmikus katasztrófának" nevez: minél inkább fulladozik
a szöveg a sokatmondástól, minél inkább belehal, annál inkább győz¬
tesen kerül ki a nyelv, mely a kimondás energiájába helyezkedik át (szü¬
letik újjá). A Képzeletbeli operettben a Végnélküli Regényíró szóáradat¬
tól való megtisztulása és megkeresztelkedése után a , harag gyermekei"
azt mondják neki: , Gyere az emberi nyelven kívülre, és nézd meg, ho¬
gyan egyensúlyoznak a tér részeiben!" Michel Corvin szerint ezek
347 Novarina: Képzeletbeli operett, 111.
+ 194 +