Page 187 [187]
OCR
MAGYAROSZÁGON BEMUTATOTT MŰVEI ÉRTHETETLEN ANYANYELV A nyelvhez való viszony Novarina gyerekkorába nyúlik vissza, a két- és többnyelvűség különös tapasztalatáig, melyet nem csupán svájci születésével, hanem az Érthetetlen anyanyelv című önéletrajzi szövegében leírt, a magyar nyelvhez kapcsolódó gyerekkori emlékének segítségével is értelmezhetünk. , Édesanyám, Manon Trolliet, aki 1914. április 20-án született a Neucháteli-tó partján, gyerekkorunkban Patrice öcsémmel együtt gyakran vitt oda bennünket Mathilde nagynéni zongorájához, hogy régi, összefűzött kottákból, melyeket megtanultunk lapozni, eljátssza nekünk a Török indulót, a Hősi polonaise-t, a Holdfényszonátát, és végül - s mi ezt a pillanatot vártuk — saját zongorakíséretével elénekelje Ihéodore Botrel öt dalát: Az árbocmester levelét, A nagy mamlaszt, A paimpoli lányt, A kis Grégoire-t, A nagy Lustucrut. Amikor apám nem volt ott, az éneklés tovább tartott: a magyar dallal fejeződött be; anyám nem beszélte a nyelvet, de még mindig tudta ezt a dalt, amelyet István, egy magyar diák komponált neki, akit Genfben ismert meg egész fiatal lánykorában. Megkérte a kezét. Anyám még nem volt tizennyolc éves, nagyapám visszautasította; István hazatért- Magyarországra — és sok-sok évvel később anyám megtudta, hogy Auschwitzban halt meg. Nagy kifejezőerővel, tiszta, de kicsit fátyolos hangon énekelte ezt a szívbemarkoló és hermetikus dalt. Azt mondta, hogy tanára a genfi zeneakadémián, a túl intenzív óráknak köszönhetően tönkretette + 185 +
