Page 183 [183]
¢ RITUALEK VALERE NOVARINA MUVEIBEN *
ten megemlítenünk, mert a színház mint (úr)vacsora testies és fizikai
metaforáját ennek a tagadásával egészíti ki Novarina ugyanebben az
esszében:
A kenotikus színház a színpad nemlétezését ismétli a színpadon; ez
a színház első képlete, kihirdetett kémiájának legegyszerűbbje, a ta¬
gadé alapké; a színész belép és így szól: sÍme, ez itt nincs.x Anatopikus,
ukronikus, analogál, antistrofikus, anamorf, diafonikus, perspektrális,
anaforaszerű és diafán, antiandrikus, transztanatális, antiantróp és
főként antiantropopoduláris, afonikus és szuperakusztikus és
anakozmikus és szuperszexuált, a színház ellenpontok által halad elő¬
re, ellenárnyékolja az ellenszemélyeket, és logoéderekben feltörő sza¬
vakkal kettőzi meg őket; a kifordított és visszafordíthatatlan világot
tárja elénk: íme, most feláldozza magát a tér. Íme, a tér átadja a per¬
szónabelsejű embert. Ilyen a színházi ellenanyag; láthatóan megmu¬
tatkozik benne a sehol: és mindeközben ott az ember — és az univer¬
zum. A színház egy kifejezetten fizikai hely, ahol a test eljővén így szól:
semmi sem lehetetlenebb számomra a testnél. A színész eljön, hogy
üjraalkossa az emberi test teljes geometriajat.”*®
Novarina logaéder-koncepcidja és a metafora a sz6 inkarnacidjanak
ellentmondasossagat fejezi ki:
»Logaéderek! Logaéderek!
A szavak cselekvése retúr közlekedik. A mondat úgy mozdul előre,
mint az idő, és mint annak ellentéte: visszájára fordítja képességeit,
retroaktív zenévé lesz, amely zeng és az emlékezetben cselekszik.
Minden szó retroaktívan hat a többi szóra: minden szóra egy könyv
kezdete óta, de minden már kiejtett szóra is, amióta csak szavakat
kiejtenek... Az idő kifordításának ez a jelensége sehol sem figyelhető
meg nyilvánvalóbban, mint a nyelvben.
328 TJo., 22—23.
+ 181 c