Page 117 [117]
s KENÓZIS SIMONE WEIL MISZTIKÄJÄBAN *
a természettel, múlttal, tradícióval, egyszóval metaxü."? A város mint
isteni felépítmény csodálata, melyet ember létrehozni nem tudna, arra
készteti Jaffier-t, hogy a létezőt megóvja."?
, Szívesen adná életét, mégha
idegen is, hogy megóvja Velencét. Violettát megörvendeztetik e sza¬
vak.”!%* — olvassuk a szcenikai utasításban Jaffier mondatai után. Ám
az államérdek nem teszi lehetővé a Tanácsnak, hogy betartsák Jaffier¬
nak tett fogadalmukat: az összeesküvőknek halállal kell lakolniuk. Az
összeesküvés valódiságát egyébként a történészek, különösen a spanyol
történészek megkérdőjelezik.
Simone Weil 1940-1942-ben, kevéssel a halála előtt írta a Megmen¬
tett Velencé-t. Főbb tapasztalatai jelennek meg benne: a legyőzött népek
gyökértelenné tétele mindig is , a hatalmi álmok" politikája volt. Amint
Renaud válaszolja Jaffier-nak a darabban: , Igen, álmodunk. A cselekvő
és vállalkozó férfiak álmodozók; jobb szeretik az álmot a valóságnál.
De fegyvereikkel arra kényszerítik a többieket, hogy az ő álmaikat ál¬
modjäk.”'” Simone Weil a mentälis energia härom szintjét különböz¬
teti meg a legváltozékonyabbtól a legállandóbb felé haladva: álmodozás,
kalkuláció, kontempláció, s ezek közül — mint korábban láttuk — a leg¬
magasabb rendű a kontempláció."" Jaffier, a , cité" megmentője, a Tízek
Tanácsának a hatalmi logika szerint meghozott döntése miatt — mely
hatalmi logika semmiben nem különbözik attól a birtokvágytól, amely¬
től Jaffier a várost, s a tisztaságot jelképező Violettát meg akarta men¬
teni — az eskü be nem tartása miatt szimpla árulóvá, megvetett ember¬
ré, , fájdalmak férfijává" válik. Monológjai a legmélyebb pontot akkor
érik el, amikor megkérdőjeleződik benne a természetfeletti sugallatra
végrehajtott tettének valódisága: , Álmodtam. Mindez álom. / Mindig
1 Uo., 46. ,Un contact avec la nature, le passé, la tradition, un metaxu.”
193 Uo., 89. Jaffier: „Ce qu’un homme peut faifre de plus grand, qui l’approche le plus de
Dieu, c’est, puisqu'il ne peut créer de telles merveilles, de préserver celles qui existent.”
14,11 donnerait volontiers sa vie, quoique étranger, pour préserver Venise. Violetta est
heureuse de ces paroles.”
195 Uo., 77. „Les hommes d’action et d'entreprise sont des réveurs ; ils préfèrent le rêve à
la réalité. Mais par les armes, ils contraignent les autres à rêver leurs rêves.”
16 Weil: Œuvres complètes VI. 2.270.
e 115 e