Page 87 [87]
s AJELENLÉT MAGYAR-FRANCIA KÖLTŐJE, AVAGY A NYELVET VÁLTÓ KÖLTŐ ÉS FORDÍTÓ +
Pilinszky Jánostól lopott vers
Céltalan járom a vidéket, egyetlen ráncát
sem bolygatom az időnek. Miféle halálos
napszúrás veri át testemet éjjel-nappal,
hogy kigyúlnak sorra az ikonok fejemben —
a parttalan szürkeségben valaki ismeretlen
mosolyog rám a messzeségben, a víz lepedője
lángra lobban, déli verőfény, romok, törmelék
körülöttünk roncsolt műanyag halomban —
jelentéktelen dolgok örök részletei
töprengő szélben szirom csillanása, mindezt
az emlékezet zsákjából egy név halássza elő —
falak csendje, rózsa szégyenlőssége,
melyről időmélyi szagok susognak,
az elhagyott szobákban mezítláb a tenger???
A vers fordítása kurzív szedéssel kiemelve veszi át Pilinszky szavait,
a kihagyásos szerkezeteket és a túlexponált képek soraként megjelenő
egzisztenciális helyzeteket.
KAPCSOLATA A KÉPZŐMŰVÉSZETTEL (EESTÉSZETTEL)
A végtelen táj közös égisze alatt festőbarátságok is születtek. Ez a vég¬
telen, bensőnket kiüresítő táj, a formátlanban felbukkanó forma köti
össze Lorand Gaspar költészetét és Szenes Árpád festészetét a kínai
festészet üresség-fogalmával. A Feuilles d’observation-ban igy ir erröl
Lorand Gaspar: „Il me montre une grande toile blanche où l’on devine
123 Nagyvilag, 2001/12. sz., Lackfi Jänos forditäsa, http:/www.inaplo.hu/nv/200112/13.
html (Letöltes: 2017. februär 13.)
+ 85 +