Page 22 [22]
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ?
beri kommunikációt (a szereplők közti kommunikációt) magában az
emberi kommunikációban, a színészek kommunikációjában ábrázolják.
A szemiológia és az információelmélet kommunikáció-fogalmának
megfelel-e az, ami a színházban, a színpad és nézőtér között történik
(a közönséggel való kommunikáció, a közönség bevonása, ezek össze¬
mosása a köznapi szóhasználatunk részei)? Amennyiben a kommuni¬
káció kölcsönös információcsere, amelyben a néző az adott kódot hasz¬
náló vevővé (befogadóvá) válik, akkor a színpad és nézőtér között zajló
történés nem nevezhető kommunikációnak. (A visszajelzésre ugyanis
a néző leginkább a taps, a fütty vagy a tojásdobálás eszközeivel rendel¬
kezik.) Amennyiben hatásgyakorlásként fogjuk fel a kommunikációt,
akkor ez már a színházra is alkalmazható: valamilyen módon , érint"
bennünket az előadás. Ebben a kommunikációs folyamatban az adó és
a vevő egyidejűleg van jelen (a jelteremtés egy időben történik a kom¬
munikációval). A szemiológiai kutatások még nem alakították ki az
előadás befogadásának általános elméletét (modelljét). Pedig a recep¬
ciókutatások általában elérték azt, hogy — az irodalomtudományból
kiindulva — a műalkotást létrehozó szerzőről (pozitivista kritika), a mű¬
alkotás műegészére (új kritika, strukturalizmus) és a befogadóra (olva¬
só, néző, megfigyelő) helyezte a hangsúlyt.??
A konkrét világ (melyet a színen látunk) és a képzeletbeli világ (me¬
lyet a szinen megjelenöben felismerünk, benne megismerünk) az akciö
itt és mostjában kapcsolódik össze. A pontszerü mozdulatlansägok
egymásutánjában a színész és a tárgyak teste biztosítja a kontinuitást.
Az idő és tér egysége a regényben Bahtyin szerint a ,,kronotoposz”.
A színházban az itt és most élménye leírható ezzel a kronotoposz¬
fogalommal.??
2 Patrice Pavis: Színházi szótár, ford. Gulyás Adrienne, Molnár Zsófia, Rideg Zsófia,
Sepsi Enikő, Budapest, 2006, LHarmattan, Kommunikáció szócikk.
3 Sepsi Enikő: Pilinszky János költészete a hatvanas-hetvenes években és Robert Wilson
színháza, in Tasi József (szerk.): Merre, hogyan? Tanulmányok Pilinszky Jánosról,
Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 1997, 144; 139-153; Patrice Pavis: Analyse des
spectacles, Paris, Nathan, 1996, 139. (magyarul: Elöadaselemzes, ford. Jäkfalvi Mag¬
dolna, Budapest, Balassi Kiadó, 2003.)
+ 20 +