úgy gondolta, a videó sokkal kötetlenebb, szabadabb befogadást tesz
lehetővé az ilyen művek számára.
Az , új regény" és a film találkozásából született Tavaly Marienbad¬
ban" narrációja úgy halad, hogy különböző eseményekre, helyzetekre
látunk eltérő változatokat: a férfi elmeséli találkozásuk történetét, a nő
kétségbe vonja vagy teljesen másra emlékszik, aztán a férfi emlékszik
másképp és így tovább. A film mindvégig fenntartja a teljes bizonyta¬
lanságot megélt múlt és elképzelt történet között, az elbeszélés egyetlen
pontján sem hagyja egyik változatot sem a másik fölé kerekedni. A film
meg kívánja szüntetni a lineáris narrációt, filmbeli események időben
egymásra következését. Mintha filmen látnánk megvalósulni a modern
matematika nagy felfedezéseit, a fraktálszerű szerkesztést. Mind a frak¬
tálok, mind a káoszelmélet esetén kulcsfogalom a , kezdeti körülmé¬
nyektől való érzékeny függőség". Az elbeszélés végtelen szerteágazha¬
tóságának metaforája a megnyíló folyosók. A találkozás és a kert
vissza-visszatérő, ugyanakkor minden alkalommal más formában visz¬
szatérő elemként (valóságos kert, kert a falon látható képen, ugyanaz
a kert, de a szereplők másik ruhában, mintegy , másik" találkozást
sejtetve) hangsúlyozzák a narráció és az idő körkörösségét, tökéletes
felcserélhetőségét, sőt esetlegességét. A gyufaszálak (egy másik válto¬
zatban a dominó) kirakása metaforája az elbeszélés minden elemre
vonatkozó permutálhatóságának. A kérdés (történt-e valami köztük
előző évben, s hol, Marienbadban, vagy másutt?) a film végén is eldön¬
tetlen marad.