Oldal 27 [27]
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás
Hunyadi Mátyás viszonyát a nyomtatott könyvekhez Dézsi Lajostól? kezdődően
több szakíró is elemezte. A könyvtárhoz tartozó nyomtatványokat végül Balogh Jolán
vette számba, " akinek állításait Csapodi Csaba tételesen véleményezte is."
Mátyás első, fennmaradt dokumentummal igazolható találkozása a nyomtatott
könyvvel 1471-ben történt. Ez év szeptember 13-án Julius Pomponius Laetusnak
írt levelében megköszöni az általa kiadott, neki ajándékozott, és egy Bandius nevű
miniátor által Budára küldött Silius Italicus-szovegkiadast (De secundo bello Punico):”°
, Reddite sunt nobis litere vestre per Blandium Miniatorem nostrum, his diebus
Roma cum codicibus ad nos reversum... Res est iam multorum ore trita, musas
inter arma silere, Nos tamen ut continuis guasi irretiti bellis, guidguid superest
temporis, literis non sine voluptate et solamine vovemus, hinc est, quod
oblatum a vobis donum gratissimo hilarique exceperimus non vultu solum, sed
et animo, Siliumque Italicum vestris conatibus Rome elegantissime nuperrime
inpressum” his diebus sepius iam revolverimus, placuit namque et in juventa
nostra Silius, et nunc, dum bella canat et ipse, eo tamen non obstante diffiteri
nequimus, miseram esse Regum sortem, quod bella gerere coguntur, ut sepius
suos habitura triumphos, semper tamen sangvine hominum madentia...”””
Mátyás egész levele nagyon szívélyes hangvételű, szinte biztosan ő maga írta. A mű
szövegét már ismerte, Silius — ahogy kiderül — kedves olvasmánya lehetett. Könyvtör¬
téneti szempontból ez a mondat (már fiatal korában is olvasta) azt jelenti, hogy ő maga
egy újabb feltételezhető kódexről tesz említést." Miutän Silius Italicus művének ez
a Rómában megjelent példánya sajnos nem ismert, nem tudjuk megmondani, hogy
a nyomtatványt külön díszítették-e a király számára. Mátyás dics£rete („elegantissime
impressum’) a betűk formájára vonatkozhat.
A következő évben, 1472-ben Veronában Joannes Nicolai da Verona műhelyében
megjelent Roberto Valturio (1413-1483/5) De re militari című értekezése." Ennek az
72 DÉzsi L. 1902, 167-171.
7 BaLoca J. 1966, I, 330-334.
7 Csapopı 1973 a Balogh ]J. 1966 ältal autentikus és fennmaradt corvinának állított nyolc kötet közül hármat
elfogad: Nr. 438. (Nicolai de Ausmo), Nr. 54. (Arisztotelész) és Nr. 695 ( Vergilius), egy kötet nem ismert
helyen van, ha még létezik: Nr. 983. (Statuta Romae), két kötet szerinte kétséges: Nr. 409. (Lucanus),
Nr. 682. (Leonardus de Utino), egy kötetről állítja, hogy biztosan nem corvina: Nr. 46. (Antoninus), és
egy kötetet Mátyás a lövöldi karthauzi kolostornak vásárolt, nem a Bibliotheca Corvina része: Nr. 566
(Raynerius de Pisis).
75 Vö. SzitÁDY 1877, 37.; említi még: FRAKNÓI 1902, DÉzsi L. 1902.
76 Hain 14.734, ISTC is00504000. Vö. CsApopi 1973. Nr. 598.
77 A levél kiadása: TEvext J. 1855, 454-455.
"8 Ezzel kiegészíthető CsAPoDpI 1973.
7 HC 15847, ISTC iv00088000; Oxscuxr 1900, I, 46-55.
25