Page 108 [108]
DÉR CSILLA ILONA
szintaktikailag nem ekvivalens, ugyanis egyedül ennek az inszubordinációtípusnak
nincs a magyarban a hogy kötőszó nélküli változatban szó szerinti megfelelője.
Feltehetően a felszólító módú / kötőmódú igealak miatt van ez így: önálló, nem
inszubordinált használatban a felszólító módnak kijelentő fajtájú mondatban
nincs értelme (*Összefoglaljam...), csak a kijelentőnek, de utóbbiak kevéssé ter¬
jedtek el a nyelvhasználatban, inkább határozói igenévképzős alakok élnek (lásd
fentebb, bár a mondásigékkel lehetséges, pl.: Mondok egy példát - Egy példát
mondva, vö. Hogy egy példát mondjak).
Kíváncsi voltam, hogy az interjú során explicit módon is felbukkannak-e egyes
nyelvi, különösen bizonyos nyelvművelői eredetű babonák. Egyetlen ilyen hang¬
zott el, a legismertebbek egyike, amely mind az alárendelő, mind a mellérende¬
lő kötőszókkal (és diskurzusjelölőkkel) való mondatkezdést tiltja (annak ellené¬
re, hogy az utóbbiak, tehát a mellérendelő kötőszók minden, a témával
kapcsolatos nyelvészeti szakmunka szerint szövegkapcsoló elemekként is mű¬
ködnek): , Hogy-gyal, de-vel, és-sel nem kezdünk mondatot". A MID-hallgatók
ugyanakkor kritikával is viszonyultak ehhez a , szabályhoz", és inkább a műfaji¬
stilisztikai ismeretekhez kötötték: egyikük szerint , hivatalos szövegben ezek a
szabályok nem teljesen okafogyottak", míg a szépirodalomra, kreatív nyelvhasz¬
nálatra nem vonatkoztathatók.
Az előbbihez kapcsolódóan arra a kérdésemre, hogy tanítanák-e és ha igen,
milyen szinten oktatnák a magyart tanulóknak az inszubordinált mellékmon¬
datokat, többen is egyértelműen igennel feleltek, sőt, volt, aki szerint ezeket kész
formaként (pl. Hogy te mekkora paraszt vagy!) mindenféle grammatikai magya¬
rázat nélkül már A1, A2 szinten is meg lehet mutatni (mások inkább középha¬
ladóknak szánnák őket). E szerint az interjúalany szerint a MagyarOK nyelvkönyv
is számos, a kollokviálisra jellemző formát (pl. hogyhogy) tartalmaz. A forma
grammatikai részletezése a B2 szint környékén már szükséges, ekkor kiegészít¬
tethetjük a mellékmondatot a hipotetikus főmondattal, és elmagyarázhatjuk,
hogy sokszor miért nem jelenik meg: , elhagytam, mert felesleges kimondani".
Végezetül a minimálpárok ((21)—(28)) értelmezése következett: ezeknél jelent
meg először az ironikus használat lehetősége (, Lehet negatív is nekem") a (21)-es
(Hogy te milyen okos vagy!) és a hozzá hasonló, a felszínen dicsérő jelentésű
mellékmondatok esetében. Az is elhangzott, hogy többféle (pozitív) érzelmet is
visszaadhat, ez az intonációtól, helyzettől függ: kifejezhet elismerést, de csodál¬
kozást is. E mondat kapcsán is megjelent az a vélekedés, hogy a beszédben gya¬
koribb a hogy-os megoldás, mint az a nélküli (Milyen okos vagy!). Egyvalaki az
idézést is megemlítette e hogy-os formak kapcsán, ami azért érdekes, mert va¬
lóban kialakult az idéző mondatokban egy olyan használata is a hogy-nak, hogy
a kötőszó az idézést magát (is) jelöli, értelemszerűen csak dialógusokban. Mivel
+ 106 +