Page 107 [107]
A HOGY KÖTŐSZÓS MELLÉKMONDATOKKAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK
utóbbi tekintetében erősen megoszlottak a vélemények: a többség szerint csak
nem inszubordinált megjelenéskor fogadható el az imperativus (A guta üssön/
üsse meg!), inszubordinált variánsként egyedül a (11a) Hogy a guta ütné meg!
megfelelő. Ez az eredmény azért is érdekes, mert bár a felszólító módú függet¬
lenedett forma valóban periférikusabb a feltételes módúhoz képest, évszázadok
óta jelen van a magyar nyelvhasználat különböző rétegeiben, és az internetes
nyelvhasználatban is egyre inkább terjed (a húszas éveikben járó szemináriumi
hallgatók szerint teljesen szokványosak, tehát elképzelhető, hogy elsősorban az
ő korosztályuk ismeri és használja ezeket a variánsokat).
Az inszubordinált átkoknál többen kitértek rá, hogy a függetlenedett varián¬
sok rétegnyelviek, többek között cigányoktól hallották használni a felszólító
módú változatokat, például Hogy a holló vájja ki a szemedet! Más szerint ezek a
formák a többi (nem felszólító módú, illetve nem inszubordinált) változathoz
képest archaikusabbak, történetekből-mesékből maradhattak fent. Azt is többen
megjegyezték, hogy számít, hogy az átok milyen szám-személyű igealakot tar¬
talmaz, kontextustól függhet, hogy hol melyiket mondja (vagy sziszegi a fogai
között) valaki: ha hatalmi szituációban valaki alárendelt, nem fogja E/2-ben
használni (inkább E/3-ban), míg ahol ,,egyenlébbek” a felek, ott igen.
Egyvalaki külön megemlítette az indulatszóval álló verziókat is, például Ó,
hogy üsse meg a guta! Ez a megfigyelés azértis fontos, mert az eddigi vizsgálatok
szerint"! a magyarban feltehetően az indulatszós változatok jelentek meg a leg¬
korábban, az azok nélküli inszubordinált mellékmondatok csak később váltak
használttá. Ez az adatközlői észrevétel e formák érzelemhordozó funkciójára is
rávilágított.
Korábban is láttuk már, hogy egyes inszubordinált mellékmondatok esetében
kihagyott főmondatot tételeztek az interjúalanyok — a metanyelvi reflexiót visz¬
szaadóknál ugyanez volt megfigyelhető: a (13a—c) kapcsán az egyik válaszadó
hangsúlyozta, hogy ,ezek magyarázatok" (valóban, a kérdő névmást tartalmazó
változatokhoz hasonlóak ezek is diskurzuskonnektív természetűek), és az , azért
csináltam valamit, hogy..., azért-ot helyettesítik" (lásd Azért, hogy tisztázzam:
én igazat mondtam). A főmondat visszapótlása a MID-esek esetében az elaboratív,
csak szintaktikailag független típusnál jelentkezett, amelyek valóban nem áll¬
hatnak egyedül, nincs saját illokúciós értékük, mint deontikus vagy értékelő
társaiknak.
A metareflexív mellékmondatokat ugyancsak a beszélt nyelvvel asszociálták
(„nem irnäam le"), írásban inkább ezek nem inszubordinált megfelelőjét hasznäl¬
nák (Hogy összefoglaljam vs. Összefoglalva). Mint látjuk, az előbbi két forma
1 Dér: Az indulatszókat követő inszubordinált mondatokról.
+ 105 +