Page 106 [106]
DÉR CSILLA ILONA
Egyértelműen az írott és a beszélt nyelv eltérésével magyarázták a fokozó sze¬
repű mennyire (6b) és hogy (6a) partikulát tartalmazó változatok létét (az előbbi
az írott, az utóbbi a beszélt nyelvre jellemzőbb), s ezeket a dupla hogy-os (kötöszö
4 partikula) alakulatokat mindenki ismerte az interjúalanyok közül. Egy részt¬
vevő szerint a két variáns mást is jelenthet: a Hogy Gabika mennyire megnőtt!
változatban a mennyire Gabika növésének látványos méretét emeli ki, míg a hogy
partikula kevésbé. Bár elfogadhatónak vélik a (6c)-t is (Hogy hogy megnétt!), azaz
a közvetlenül a kötőszó utáni következő partikula-hogy hasznälatät, megjelent az
az — inszubordinált mondatok történeti kialakulásának népszerű hipotéziseként
is élő, főmondati ellipszist feltételező — koncepció is egy adatközlő kommentár¬
jában, mely szerint ebben az esetben egy , elnyelt mondat végé"-ről van szó,
amelynek a főmondata úgy hangozna, hogy , arról akarok beszélni".
A résztvevők mindegyike jól ismeri azt az előbbitől eltérő dupla hogy-os hasz¬
nálatot is, amikor a kötőszó után a kérdő névmási hogyan rövidebb formája je¬
lentkezik ((7) vs. (8)). Ezt mindannyian elterjedtebbnek vélték a hosszabb válto¬
zathoz képest, különösen a beszélt nyelvben.
A rövidebb kérdő névmási formával álló függetlenedett mellékmondatok (Hogy
hogy lehet ilyet csinálni) mondatfajtájával kapcsolatban (kérdő vagy felkiáltó)
igen megoszlottak a vélekedések: a kétféle hangsúlyozást hallva volt, aki nagyon
furcsának találta a kérdő változatot, és úgy vélte, hogy csak a méltatlankodást
kifejező hanglejtés fogadható el, mások mindkét verziót ismerősnek mondták.
Az utóbbiak közül egyvalaki azonban megjegyezte, hogy egy ilyen mondat , nem
állhat csak úgy", , ez ilyen link", előtte el kell hangozzék valami. Ez jól tükrözte,
hogy ez az adatközlő felismerte ennek az inszubordinált típusnak (elaboratív) a
diskurzuskapcsoló jellegét: nem állhatnak egymagukban, mivel csak szintakti¬
kailag függetlenek, pragmatikailag nem. Többen a hogyhogy? kérdő formát is
idevonták, amennyiben ismerték a (8b) kérdő használatot.
A (9a) és (9b) mondatokat a legtöbben nem érezték elfogadhatónak (hogy + de
közvetett és közvetlen megjelenése), szemben a többi DMMH-funkciószóval/
partikulával, de közülük volt, akit kevésbé zavart a hogy + alany + de szörendü
megoldás (Hogy Éva de sokat képzel magáról!), csak régiesnek vélte.
Miután a hallott mellékmondatok kapcsán az interjúalanyok szóba hozták az
írott nyelvi változatokat (lásd fentebb), párhuzamosan beszélgettünk ezekről a
formákról is, tehát a (14)—(20)-as példamondatokat a soron következő kategóri¬
ák (frazémák, metareflexiók) mentén tekintettük át.
A frazémak (10a—e) mindegyikét ismerték, említettek is továbbiakat (pl. Hogy
a túróba ne...), és az inszubordinált átkokat is ezek közé sorolták. Ha már szóba
kerültek, át is tértünk rájuk, illetve arra a kérdéskörre, hogy az átkok esetében
mennyiben használatosak a felszólító módú igealakot tartalmazó változatok. Ez
+ 104 +