Page 84 [84]
VERES ÁBEL
fogalmazott De servo arbitrio (1525) című vitairaton és az Ézsaiás könyvéről
szóló előadásokon (1527-30) keresztül egeszen a Genezis-elöadäsokig (1535-45)
meghatärozö teolögiai hangsüllyal jelenik meg a theologia crucis, valamint az
abböl fakadö Deus absconditus kerdesköre.!
A reformátor 1518-ban bemutatott Heidelbergi disputációjában megállapít¬
ható, hogy nemcsak a theologia crucist, hanem teológiájának alapjait is vázolta,
mivel a , Krisztus művéről szóló tan [Luther] számára is a teológia legbelső
szentélye." Már a 95 tételben felsejlett a bűnbánatról (1. tétel), Krisztusról (58.
stb.), Isten igéjéről (53.) és a keresztről (93.) szóló , kijelentésteológia"?, melynek
megismerésére a heidelbergi Ágoston-rendiek is törekedtek, ezért 1518-ban
felkérték Luthert, hogy ismertesse újnak tűnő teológiáját. A teológiatörténetben
meghatározó Heidelbergi disputáció alapja pedig nem más, mint a lutheri tieologia
crucis, éppen ezért a kereszt esztétikájának tárgyalása során is a disputáció
antitetikus fokalitására összpontosítunk.
Maga a Heidelbergi disputáció — mivel nem egy teológiai esztétikai program
vitairata — explicit nem foglalkozik a szépség fogalmával, azonban a reformáto¬
ri teológia alapjaként nemcsak a kegyelemből hit általi üdvösség jelenik meg a
disputáció témájaként, hanem Isten dicsősége is, amely egyedül Krisztus által
válik igazán megismerhetővé. Ez a megismerés viszont a skolasztikus teológiához
képest különös és paradox módon történik, mivel a , mindig mutatósnak és jók¬
nak" tűnő emberi cselekedetek , megvizsgálva mégis halálos bűnök", valamint
az Isten ältali „ekteleneknek és bajthozóaknak" tűnő cselekedetek , a valóságban
halhatatlan érdemek". (3. és 4. tétel) Luther antropológiai szempontból a Gal
3,10 alapján az Istent kizáró és az ember számára halálos bűnökre mutat rá (3.
tétel), a Róm 2,21 alapján pedig az emberi cselekedeteket az Ágoston által felvá¬
zolt bűnös szándékkal kapcsolja össze, mely szerint az ember önmagában nem
képes nem vétkezni (non posse non peccare)." Teológiai szempontból az Ézs 53,2¬
t idézi, melyben Isten istenségéhez nem tartozik sem szépség, sem kedvelhető
küllem, mely az ember számára gyönyörködtető lenne." Ebben a megkülönböz¬
tetésben már kezd kirajzolódni a Luther által elválasztott theologia gloriae és
theologia crucis, melyben a reformátor nem két teológiát, hanem két teológust
¬
Walther von Loewenich: Theologia Crucis. A kereszt teológiája Luthernél, ford. Mády Katalin,
Budapest, Magyarországi Luther Szövetség, 2000, 23—34.
Uo., 16.
Uo., 20. Az eredeti magyar fordításban , kinyilatkoztatási teológia" szerepel, ezt a 20. században
megjelenő kijelentésteológia párhuzamára való tekintettel , kijelentésteológiaként" használjuk.
Luther Márton: Heidelbergi disputáció, ford. Nagybocskai Vilmos, Budapest, Magyarországi
Luther Szövetség, 1999, 18. (3. tétel magyarázat.)
5 Uo.
19
w
>
+ 82 +