Page 45 [45]
OCR
17. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEKBEN LEÍRT RÍTUSOK ÉS ISTENSÉGEK Vagyis kijelenthetjük, hogy a római katolikus egyház, minden erőfeszítése ellenére, csupán néhány régiót tudott hatékonyan lefedni a Perui Alkirályságból, és így a bálványimádással szembeni elvárások sem teljesülhettek. A vizitációk egyik sajátossága, hogy igen nagy érdeklődés övezte az egyházi hatóságok és a perui alkirály részéről is. Ennek az érdeklődésnek az a magyarázata, hogy az egyházlátogatás egyszere volt a gyarmati vezetés szolgálatában álló intézmény, és egy olyan eszköz, amely alkalmasnak látszott az őslakosság ellenőrzésére. Látnunk kell, hogy a bálványimádás elleni harcnak vallási felhangja van, nyilvánvaló, hogy az úgynevezett andoki bálványimádás elleni, intézményesített küzdelem nem korlátozódott csak a vallás területére. Ezt támasztja alá, hogy az alkirály szerint a gyarmatokon újnak tekintett módszer, az egyházlátogatás, lehetővé tette volna valamennyi amerikai őslakos evangelizálását, ezzel jelentősen hozzájárulva a gyarmatosítás befejezéséhez." A kampányok során megtalált bálványok, illetve finom szövetek és vallási kellékek megsemmisítése egyetlen célt szolgált, az őslakos kultuszok felszámolását, ugyanakkor jelentős veszteséget jelentett az andoki népek kulturális örökségében is. Ez azért volt jelentős, mert az amerikai őslakos kultúrákban az ősök és az istenségek tisztelete állt aközéppontban, ők biztosították az egyéni jólétet és a társadalom fennmaradását. Emiatt lettek az andoki istenábrázolások és a múmiák a római katolikus egyház legfontosabb célpontjai, mivel a megsemmisítésük rendkívüli mértékű bomlasztó hatással járhatott az andoki prekolumbián társadalmakban. A bálványimádás kiirtására irányuló kampányok ezért nemcsak az andoki vallásokat támadták meg, hanem az érintett népek kulturális identitását is." A bálványimádás elleni kampányoknak a prekolumbián vallásra és az őslakos társadalomra gyakorolt hatásai közül ki kell emelnünk a közösségekben megjelenő megosztottságot. Ez a megosztottság egy figyelemre méltó társadalmi jelenség, mivel egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a vizitátorok látogatása során nézeteltérések alakultak ki az őslakók között. A közösség néhány tagja úgy döntött, hogy segíti a spanyol egyházi hatóságokat a bálványimádás leleplezésében, a többség viszont igyekezett hátráltatni a vizitációt és titokban tartani az ősi kultusz jelenlétét. Több bálványimádási felügyelő (például Hernández Príncipe, Francisco de Ávila, Cristóbal de Albornoz, Juan Sarmiento de Vivero vagy Pablo Joseph de Arriaga) feljegyzéseiből tudjuk, hogy a spanyoloknak - az öslakos informátorok segítsége nélkül — igen kevés esélyük lett volna a bálványok felkutatására és a bálványimádók leleplezésére." * Uo., 265. 5 Uo., 266. ® Uo., 267, 270. + 43 +
