Seite 216 [216]
SAJÁT PUSZTINYALAKÓ HIVATÁSOM
távol attól az ételtől, amit a saját nyelvem és a saját népem
jelent. Mások szokásaihoz és életmódjához alkalmazkodva
megtagadtam önmagam. S mindig magányosan jártam. Ez
volt az én valódi hivatásom — és sohasem értettem meg! Nem
értettem, hogy a magányosság hivatása volt mindez, hogy Is¬
ten arra hívott meg, hogy osztozzam az ő magányosságában,
mert ez sokak hivatásává lesz. Rengeteg ember nem veszi
észre, hogy a magányuk meghívás, hogy osztozzanak Isten
magányában.
Csak ültem a pusztinyámban sóbálvánnyá meredve, és
azon csodálkoztam, miért nem láttam meg korábban a hi¬
vatásom teljes mintázatát. Voltak momentumok, amikor
homályosan sejtettem, például amikor eladtam mindenemet.
Sejtettem, azokban a pillanatokban, amikor a Kis megbíza¬
tds megadatott nekem az évek során. Sejtettem, amikor
arra gondoltam, hogy egyedül éljek Torontóban, egyszerűen,
a testvéreimet szolgálva, ahogyan jelenleg a pusztinyalakók
3 A Kis megbízatás (lent) néhány , szó", ami az évek során megfogott.
Az evangélium egyfajta foglalata ez, megtestesítve a Madonna Háza
közössége számára lelkiségünk fő vonásait.
Kelj föl— menj! Add el mindened, amid van. Add közvetlenül, sze¬
mélyesen a szegényeknek. Vedd fel keresztemet (az ő keresztjüket),
és kövess engem... elmenve a szegenyekhez... szegénnyé válva...
eggyé válva velük... eggyé velem.
Kicsi — légy mindig kicsi! Légy egyszerű. . . szegény. . . gyermeki.
Életeddel hirdesd az evangéliumot, megalkuvás nélkül! Hallgass
a Lélekre, ő majd vezet téged.
Tégy apró dolgokat túlcsordulóan jól, irántam való szeretetből.
Szeress... szeress. . . szeress. . . kerül, amibe kerül.
Menj a piacterre, és maradj velem. Imádkozz, böjtölj. . . imádkozz
szüntelen... böjtölj.
Maradj rejtve. Légy világosság felebarátod lába előtt. Félelem nél¬
kül menj az emberi szívek mélyére. Én veled leszek.
Szüntelen imádkozz. Nálam nyugalomra lelsz.
215