Seite 216 [216]
OCR
SAJÁT PUSZTINYALAKÓ HIVATÁSOM távol attól az ételtől, amit a saját nyelvem és a saját népem jelent. Mások szokásaihoz és életmódjához alkalmazkodva megtagadtam önmagam. S mindig magányosan jártam. Ez volt az én valódi hivatásom — és sohasem értettem meg! Nem értettem, hogy a magányosság hivatása volt mindez, hogy Isten arra hívott meg, hogy osztozzam az ő magányosságában, mert ez sokak hivatásává lesz. Rengeteg ember nem veszi észre, hogy a magányuk meghívás, hogy osztozzanak Isten magányában. Csak ültem a pusztinyámban sóbálvánnyá meredve, és azon csodálkoztam, miért nem láttam meg korábban a hivatásom teljes mintázatát. Voltak momentumok, amikor homályosan sejtettem, például amikor eladtam mindenemet. Sejtettem, azokban a pillanatokban, amikor a Kis megbízatds megadatott nekem az évek során. Sejtettem, amikor arra gondoltam, hogy egyedül éljek Torontóban, egyszerűen, a testvéreimet szolgálva, ahogyan jelenleg a pusztinyalakók 3 A Kis megbízatás (lent) néhány , szó", ami az évek során megfogott. Az evangélium egyfajta foglalata ez, megtestesítve a Madonna Háza közössége számára lelkiségünk fő vonásait. Kelj föl— menj! Add el mindened, amid van. Add közvetlenül, személyesen a szegényeknek. Vedd fel keresztemet (az ő keresztjüket), és kövess engem... elmenve a szegenyekhez... szegénnyé válva... eggyé válva velük... eggyé velem. Kicsi — légy mindig kicsi! Légy egyszerű. . . szegény. . . gyermeki. Életeddel hirdesd az evangéliumot, megalkuvás nélkül! Hallgass a Lélekre, ő majd vezet téged. Tégy apró dolgokat túlcsordulóan jól, irántam való szeretetből. Szeress... szeress. . . szeress. . . kerül, amibe kerül. Menj a piacterre, és maradj velem. Imádkozz, böjtölj. . . imádkozz szüntelen... böjtölj. Maradj rejtve. Légy világosság felebarátod lába előtt. Félelem nélkül menj az emberi szívek mélyére. Én veled leszek. Szüntelen imádkozz. Nálam nyugalomra lelsz. 215
