Page 165 [165]
PUSZTINYA
megbocsátóvá. A szeretet az, ami folyton-folyvást megbo¬
csátásra késztet majd. Ezért elkezdtem elmélkedni a szeretet
erején. Felidéztem visszatérésemet a Szentföldre, ahol volt
egy találkozásom Krisztussal. Miután megtapasztaltam őt,
minden érdeklődésem elszállt aziránt, hogy meglátogassam
a helyeket, ahol élt, és amelyeket felkeresett.
Ez alkalommal a pusztinyai találkozásom vele más volt.
Egyszerűen csak szemléltem a megtestesülését, születését,
názáreti életét, tanító éveit, szenvedését. Mintegy hallottam
őt nagyon tisztán, ahogyan a kereszt magasából megbocsát
minden ellenségének. Majd felcsendült egy hatalmas kórus,
mindazok kórusa, akik az ő nyomában jártak, Szent István¬
tól, az első vértanútól kezdve Szent Sebestyénig, s emberek
egész tömegéig, akik így vagy úgy vértanúhalált haltak, és
szüntelen megbocsátottak azoknak, akik bántották őket, és
a halálukat okozták.
Mármost mindannyian megmenekülhettek volna vala¬
milyen módon. Illatáldozatot mutathattak volna be az iste¬
neknek fejben távol tartva magukat ettől, de egyikük sem
tette. Mindnyájan védtelenek voltak. Ők mind a leölésre
szánt Bárány nyomában jártak az iránta való szeretetből.
Ekkor kezdtem el igazán megérteni mit jelent a védtelenség,
mert elkezdtem megérteni, hogy mit jelent a megbocsátás.
Az apostolok számára a megbocsátás azt jelenti, hogy
Isten igéit testesítsék meg. Annak a parancsnak a megteste¬
sítését jelenti, hogy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett
minket. Tudtam azt is, hogy ezúttal Isten maga fog megta¬
nítani minket ennek a védtelenségnek és megbocsátásnak
mélységeire és magasságaira, mivel egyedül ő képes erre.
Igen, Isten maga fog tanítani engem és mindannyiunkat,
164