Page 164 [164]
MEGÉRINTENI ISTENT
sâga. Tényleg megismerheti, hogy Isten többé már nem hívja
őt szolgának, hanem mostantól barátjának szólítja!
Ó, micsoda mérhetetlen és szent tudás birtokába juthat
ez a személy! Pusztinyámban ennek a tudásnak a határ¬
mezsgyéjét pillantottam meg, de tudtam, hogy egy másik
kulcsot még igénybe kell vennem ahhoz, hogy megért¬
sem a maga teljességében. Kértem Istent, hogy világosít¬
son meg. Imádkoztam a legszentebb Szentháromsághoz,
a Szentlélekhez, mivel az Atya a Szentlelket adta nekem,
hogy megvilágosítson. Az imádságnak ebben a pillanatában
megértettem, hogy mielőtt tényleg szabaddá tudnék válni
abban a teljes védtelenségben, mely kész arra, hogy tökéletes
egyszerűségben megtegye Isten akaratát — az általa feltárt
mélységekben és magasságokban -, meg kell bocsátanom!
Ekkor egy szép és békés, mérhetetlen panoráma tárul¬
kozott ki a szemem előtt. Megértettem, hogy nemcsak az
összes ellenségemnek kell megbocsátanom, hanem muszáj
többet tennem - szeretnem kell őket, szeretni őket Krisztus
szeretetével. Hát nem ő mondta: , Arról ismeri meg min¬
denki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok
egymás iránt"? De hogyan tudnék szeretni Krisztus szere¬
tetével? Hogyan válhatnék oly tökéletesen védtelenné, hogy
a megbocsátás fürdőjében megtisztultan engedhessem, hogy
az a szeretetet felragyogjon bennem? Hogyan érhetem el
azt a szabadságot, amit ez a védtelenség és megbocsátás
nyújtana nekem? Ismét imádkoztam a legszentebb Szent¬
háromsághoz, és egyetlen szó érkezett válaszképpen: hittel.
Igen, nemcsak hinnem kellett a megbocsátásban, az el¬
lenség szeretetében. Hanem ez alkalommal a védtelenséggel
és megbocsátással karöltve bele kellett ereszkednem a hit
mélységébe, úgyszólván önmagam váltam védtelenné és
163