Page 147 [147]
PUSZTINYA
ha megfosztanänak a személyiségünktél, mintha meghal¬
tunk volna.
Vannak bizonyos pillanatai a gondolatokkal törtenö
imädsägnak — pillanatai az Istennel kôzôs életeteknek —,
amikor hirtelen teljes szivetekkel &s lelketekkel, mindaz¬
zal, amik vagytok, tényleg úgy is gondoljátok, amit mon¬
dotok vagy tesztek. Azokban a pillanatokban lényegében
ezt mondjátok: , Vedd értelmemet s akaratomat, Uram, és
tisztítsd meg őket." Ilyenkor tényleg így is gondoljátok. Ezek
a pillanatok egy percig, egy óráig, egy napig tartanak? Nem
tudjátok. Csak azt tudjátok, hogy később értelmetek és aka¬
ratotok megtisztulva tér vissza hozzátok. Még inkább éltek.
Hogy egy kicsit jobban kifejtsem ezt a pontot, talán is¬
mét használhatnám Sartre példáját.
Egyszer megkértek, hogy tartsak előadást Sartre-ról. Ké¬
születképpen a beszédhez elkezdtem olvasni néhány mun¬
káját. Nagyon elfáradtam, miközben olvastam. Leültem az
ágyra. Így szóltam magamhoz: , Sartre elvezet a nem-léted¬
hez. Hát nem erre hív Krisztus is? Nem erről írnak a miszti¬
kusok is? De — mondtam magamnak -, viszont Krisztus csak
egy látszólagos tagadáshoz vezet el, ami valójában a hegy
csúcsa. Sartre egy olyan semmisséghez vezet el minket, ami
tényleg semmi, a gödör alja." Csak annyit mondhatok, hogy
értelmünk és akaratunk akkor tisztul meg, ha engedjük,
hogy Krisztus átvezessen minket a semmisségen keresztül
a hegy csúcsára.
Mielőtt ez a pillanat elérkezne, iszonyatos mértékű aka¬
rateröt kell tanüsitani imädsägunkban, elvonuläsainkban és
visszater&seinkben. Viszont egy ponton értelmünk és aka¬
ratunk meg fog tisztulni. Ez nem vicc. Ez valódi harc! Ez
a pusztaság.
146