Page 146 [146]
KENÓZIS
filmréteg a kép fölött, melyet ha eltávolítanak, helyreállítja
a képet minden élénk színével együtt. Néha így gondolok
a kenózisra. Olyan, mintha lehámoznánk egy koszos filmré¬
teget az életünkről, ál-önmagunkat, hogy felfedjük a bőrünk
alatt rejlő igazi istengyermekséget.
Gyermekek vagyunk, akik gyurmafigurákkal játszanak,
melyeket önmagunknak formáltunk a saját szórakozásunkra.
Majd, a gyermekekkel ellentétben, imádjuk őket. Javaink
így válnak bálványokká. A pusztinyalakó kezeinek mindig
üresnek kell lennie. Használ ezt-azt az egészsége, a szük¬
ségletei érdekében, hogy segítségére legyen másoknak, de
semmi sem tapad az ujjaihoz, értve ezalatt értelme és szíve
ujjait. Rettentő nehéz megszabadulni ettől az ,éntől", aki
önmagunk lényegének tűnik. Elképzelhetetlen, hogy ezt az
ént átadjuk. Mégis meg kell tennünk.
Át kell adnunk értelmünket és akaratunkat a dolgok
természetes rendjében. Valójában amit teszünk, az az, hogy
ätnyüjtjuk ezeket Istennek. Oroszban a csiszzyilisje tiszti¬
tötüzet, a bimcsisztyka ruhatisztitöt &s a csisztyij tisztasä¬
got jelent. Mindezek az oroszban közös szötöröl erednek.
Úgyhogy valójában azt jelenti: engeditek, hogy Isten meg¬
tisztítsa értelmeteket és akaratotokat. Való igaz, hogy már
megtisztultunk a keresztségben, de nem mindig vagyunk
hűek keresztségi újjászületésünkhöz. A kenózis által Krisz¬
tus megtisztítja azokat a Lélek adományai, a megkülönböz¬
tetés és a bölcsesség által.
Hogyan tisztítja meg Krisztus az értelmünket és a szí¬
vünket? Az egyetlen mód, ahogy körül tudom írni, ha azt
mondom, hogy úgy tisztíttatnak meg, ha átmegyünk a sem¬
misség valamifajta megtapasztalásán. Amikor elszakadunk
értelmünktől és akaratunktól, az olybá tűnik egy ideig, mint¬
145