Oldal 64 [64]
A NYUGATI PUSZTINYALAKO
kell viseltetnie akkor is (vagy hogy úgy mondjam, kifejezet¬
ten akkor), ha nincs ,semmi teendője".
Mármost a pusztinyalakónak ez kifejezetten nehéz. Egy
pusztinyalakó papnak például teljesen mindegy kell legyen,
hogy hány lelki gyermeke van. Nem hagyja el a pusztinyát,
hogy , lelki gyermekeket" keressen. Az emberek vonzódhat¬
nak egyik vagy másik pusztinyalakóhoz, és eljöhetnek, hogy
beszélgessenek vele. A pusztinyalakó számára teljesen érdek¬
telen kell legyen, hogy ki jön el őt meglátogatni. Nem hív
meg senkit, és nem mondja senkinek: , Ó, gyere és látogass
meg valamikor." Az ajtó nincs bereteszelve, de ne válogas¬
sátok meg, hogy kik jöjjenek el, és nyissanak be!
Tegyük fel, hogy valaki beszélget veletek, amikor a pusz¬
tinyán kívül vagytok, és az a gondolat ötlik föl bennetek:
, Lalán el kéne hívnom ezt az embert a pusztinyámba, ahol
jobban tudnánk beszélgetni." Nem, ezt ne tedd, hacsak
az illető nem kéri. A kérésnek a másik féltől kell erednie.
A pusztinyalakó nem kéri ezt tőlük. Ő békességben van.
Válaszol a kérdéseikre, de nem hív meg embereket a pusz¬
tinyájába. A lelki vezetőtök vagy valaki elöljáró esetleg meg¬
kérheti, hogy mutassátok meg nekik a pusztinyátokat. Ez
más. A pusztinyalakó nem hív meg embereket, hogy elvigye
öket a pusztinyäjäba. Ti nyissätok meg a szíveteket, hogy
befogadjätok, ami Istentöl jön.
Ez a hozzäälläs valöszinüleg a leginkäbb feszitö dolog
egy nyugati ember számára — hogy ennyire nyilvánvalóan
passzív maradjon. Nem könnyű ily módon érzékenynek
lenni a Lélek finom működésére. A Lélek nagyon köny¬
nyedén mozog, a fuvallatnál is könnyedebben, a levegőnél
is könnyebben. Amikor lélegeztek, nem vagytok tudatá¬
ban a szobában lévő levegőnek. Annyira hozzá vagytok
63