Oldal 65 [65]
PUSZTINYA
szokva a lélegzéshez, hogy nem is gondoltok a levegére.
A pusztinyalakónak tudatában kell lennie a levegőnek.
A pusztinyalakó nem ragaszkodik semmihez — még
a szent dolgokhoz sem. Mivel , szent" dolog, ha vannak lel¬
ki gyermekei, , szent" dolog, ha jönnek emberek beszélgetni,
ezért annál nehezebb függetlennek maradni tőlük. Kemény
feladat csak ott állni vagy ott maradni a pusztinyában, mint
egy bolond, anélkül, hogy bármit is , tennétek". Nos, ez va¬
lami olyasmi, mint amit az Úr mondott Assisi Szent Fe¬
rencnek: , Az Úr, azt akarta, hogy én egy új bolond legyek
a világban." A modern férfi vagy nő számára csak ott állni
és Jézushoz hasonlóan bolondnak lenni kemény feladat.
Évekkel ezelőtt, amikor az egyik papunk először jött el,
néhány hét után feltette a kérdést: , Catherine, mi lehetne az
en hozzäjäruläsom?” Azt mondtam: , A jelenléted, atyám."
Megismételte a kérdést, majd elhessegette a válaszomat, ezt
mondván: , Igen, ezt tudom, de milyen egyéb bozzájárulásom
lehetne?" Nos, számára, aki korábban iskolavezető volt, idő¬
be telt megérteni, hogy ő maga volt a hozzájárulás. Nehéz
volt ezt elfogadnia. Most már értem, milyen nehéz lehetett
számára elfogadni, hogy valakinek az egyszerű jelenléte ele¬
ve hozzájárulás.
Úgy vélem, hogy Isten a pusztinyalakót teljes megtisztu¬
lásra, tökéletes önkiüresítésre hívja. A szenvedéstörténetben
látjuk, Krisztus hogyan marad csöndben a hatóságok előtt.
Képzeljük csak el: Isten néma marad! Nem kér semmit,
önmagát adja. Ha látni akarod, mi a valódi , hozzájárulás",
tekints az Emberre a kereszten. Ez hozzájárulás. Amikor
+ Vo. Szent Ferencnek az tn. gyékényes kaptalanon elmondott szava¬
ival. In Assisi Szent Ferenc Perugiai legendája, CXIV. Agapé, Újvidék—
Szeged—Csiksomly6 1997, 145.
64