Oldal 63 [63]
PUSZTINYA
A pusztinyäban élő nyugatiak bűntudatot érezhetnek
amiatt, mert ők nem a , közösség részei". Ilyesféle kérdés
sohasem szokott beférkőzni az elmémbe. Ha egy orosz em¬
ber pusztinyát épít egy falu mellett, automatikusan tudja,
hogy ő része a falunak. Nem kell neki megmondani, hogy
ő mostantól része a közösségnek. A közösség részének lenni
nem földrajzi elhelyezkedés kérdése. Ha a lelki vezetőtök azt
mondja, hogy töltsetek három napot a pusztinyában, akkor
töltsetek ott három napot. Ha úgy véli, hogy töltsetek ott
négyet, töltsetek el négyet. Ha úgy gondolja, hogy ki kéne
jönnötök a pusztinyából egy időre, gyertek ki. Bárhol, ahol az
engedelmességet gyakoroljátok, a közösség része vagytok. Nem
attól függ, hogy a pusztinyán kívül vagy belül vagytok-e.
Ennek az , el vagyok vágva a közösségtől" bűntudatérzés¬
nek az egyik legfőbb oka szerintem a teljesítmény nyugati
felfogásából származik. A nyugat a teljesítményéért tartja
magát értékesnek. Papok, apácák és világiak belsőleg az
alapján értékelik magukat, hogy milyen ze/jesítményre képe¬
sek. Különösen a papok nem veszik észre, hogy a jelenlétük
elegendő. Gyakran mondom plébánián dolgozó papoknak,
hogy az egyik legnagyobb dolog, amit , tehetnek" az az, ha
egyszerűen körbesétálnak a környékükön, és jelen vannak
az emberek számára. De ha nem tesznek valamit, azt érzik,
hogy eltékozolják az életüket.
A pusztinyalakó esetében is előfordul, hogy képtelenek
vagyunk felismerni, hogy egy olyan valaki jelenléte, aki
szereti az Istent, elegendő, hogy másra nincs szükség. Ez
nem azt jelenti, hogy a pusztinyalakó támogatása bizonyos
meghatározott módokon ne lehetne segítség a közösség szá¬
mára. Viszont azt jelenti, hogy bárkinek tökéletesen békével
62