Page 59 [59]
PUSZTINYA
A pusztinya soha nem válhat egyszerűen az alvás, kikap¬
csolödäs, „Eletritmusvältäs” üdülöhelyeve. A pusztinya szent
hely, annyira szent, hogy aki belep oda, annak bele kell bor¬
zongania. Nem olyan hely, ahová be lehet ugrani egy teára
vagy kávéra! Nem étkező- vagy alvóhely. Isten helye, és az
egyetlen, aki ott alhat vagy ott étkezhet, az a pusztinyalakó
vagy tanítványa vagy pusztinyalakó-társa. Másra ne hasz¬
nálják. Megszakad a szívem, amikor a pusztinyaépületeket
bármilyen más célra kell használnunk. Talán túl érzékeny
vagyok e tekintetben.
A papok döntsék el, hogy ki menjen a pusztinyába. Aki
oda bevonul, legyen mindig őszinte a motivációival kap¬
csolatban, és ne azért vonuljon be, hogy egyszerűen egy jót
aludjon vagy egy napra távol legyen az élet feszültségei¬
től. Azért vonuljon be oda, hogy belépjen Isten hatalmas
csöndjébe, és hogy imádkozzék. Ha valaki bármilyen más
szándékkal lép be, bármennyire jól indokolja meg azt, a
pusztinya nem áldássá válik számára, hanem akár átokká is
válhat. A papok imádkozzanak sokat, hogy képesek legyen
megkülönböztetni, kinek kell a pusztinyába vonulnia.
Ily módon a nyugati pusztinya jelensége lassan önma¬
gát fogja kibontakoztatni. Ahogyan apostoli szolgálatunk
növekedik bölcsességben és kegyelemben, talán küldetnek
hozzánk olyan emberek, akik valóban olyan közel kívánnak
élni az orosz ideálhoz, amennyire csak lehetséges. Más¬
felől előfordulhat, hogy ez az ideál már a múlté. Talán az
ilyen emberek már soha nem térnek vissza. Talán másfaj¬
ta pusztinya jön majd létre. Még túl korai ezt kijelenteni.
De azt hiszem, hogy ez az éhség Isten csöndjére, a csöndes
léleknek ez a passzivitása vissza fog térni. Hiszem, hogy
lesznek majd olyanok, akik felismerik, hogy azáltal tudják
58