Oldal 40 [40]
A KELETI PUSZTINYALAKÓ
Istenhez imadsag- és btinbanatképpen. A Jézus-ima’ az az
imádság, amit a pusztinyalakó szüntelenül végez. Ezenkívül
természetesen szabadon imádkozhat bármely más imádsá¬
got, amit szeretne, példaul az Akathisztoszt, de a Jézus-ima
a pusztinyalakó imádsága. Az imádságon kívül testi önmeg¬
tagadást kell gyakorolnia, különösen böjtöléssel.
Egy esemény Dorothy Day életéből jól kifejezi, amit itt
mondani szeretnénk. Dorothy elment Rómába a II. Vati¬
káni Zsinat idején. Néhány évvel később, amikor Rómában
találkoztam vele, megkérdeztem tőle, mit csinált a zsinati
ülésszak alatt. Azt mondta, hogy egyszerűen csak kivett egy
szobát a város egyik szegényebb negyedében, és tíz napig
kenyéren és vízen böjtölt és imádkozott a zsinatért. Össze¬
sen ennyit tett! Majd visszatért New Yorkba úgy, ahogyan
jött — egy teherhajón!
Ennek az önmegtagadásnak másik jellemvonása az
öröm. Ha valaha is szomorú remetét vagy pusztinyalakót
látsz, ő egyáltalán nem pusztinyalakó. Oroszországban
a pusztinyalakók szemei olyanok, mint egy gyermeké,
még idősen is, mivel magának az Úrnak az öröme tölti be
őket. Beléptek Isten csöndjébe, ami telve van Isten örö¬
mével. Úgyhogy ha valaha is megpillantasz egy szomorú
pusztinyalakót, akkor ő képmutató. Igen, a pusztinyalakó
élete valóban örömtelivé kell váljon az Úr halk örömétől,
és ez láthatóvá válik. A szemei olyanok lesznek, mint egy
gyermeké, még akkor is, ha arca egy idős nő vagy férfi arca.
Az embereket nem tudod átverni a szeretet és öröm jelen¬
létével kapcsolatban.
: , Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön."
3 Keleti istentiszteleti forma az Istenszülő tiszteletére.
39