Oldal 39 [39]
PUSZTINYA
Mit jelent, amikor azt mondjuk, hogy a munkáját adja?
Mondjuk, hogy nem lakik túl messze egy falutól, és ott elég
sok a betakarításra váró széna. Borult az ég, és úgy fest,
a vihar hamarosan beköszönt. Gyorsan valakit elszalajtanak
a pusztinyalakóért, aki megmondja neki: , Testvér, a falube¬
lieknek szüksége van rád a széna lekaszálásához."
A pusztinyalakó azonnal félbehagy mindent, amit épp
csinál — imádságot, kertet, olvasást, bármi is legyen az —, és
minden idejét a szénával tölti.
Oroszországban úgy hisszük, hogy ahhoz, hogy meg¬
érintsem Istent, meg kell érintenem az embert. Krisztus
megtestesült és emberré lett, ezért nekem is a törlőkendő
és a víz emberévé kell válnom, ahogy Krisztus is azzá vált.
Azaz meg kell mosnom embertársaim lábát, miként Krisztus
tette, és embertársaim lábának megmosása szolgálatot jelent.
Nem imádkozhatok, ha nem szolgálom testvéremet.
Nem imádkozhatok Istenhez, aki megtestesült, amikor
a testvérem szükséget szenved. Ez lehetetlenség. Ez olyan
lenne, mint az evangéliumi pap vagy levita, aki elhaladt a
rablók kezébe esett ember mellett, és ezt senki sem teheti
meg.
Néha a pusztinyalakó egy hónapot vagy hat hetet el¬
tölthet a falubeliek különböző szükségletein munkálkodva,
és soha egyetlen pillanatra nem gondol arra, hogy neki a
pusztinyában kellene lennie a Bibliát olvasva vagy imád¬
kozva, vagy bármi efféle, mert ő folytonosan a szívében rejlő
Pusztinyában él, különösen, amikor embertársait szolgálja.
A pusztinyalakó életének másik jellemvonása az ön¬
megtagadás. A pusztinyalakó önmagának meghaló személy.
Az oroszok úgy hiszik, hogy az ember fel kellje két karját
38