Oldal 41 [41]
PUSZTINYA
A pusztinyalakó tehát az önmegtagadás és a bűnbánat
embere. Viszont él egy hit a keleti lelkiségben arról, hogy
a pusztinyalakót Isten kihívhatja a pusztinyából. Ő majd
tudni fogja, mikor. Hogyan? Az oroszok nem boncolgatják
ezt, hanem hit alapján elfogadják. Általában azt mondják,
hogy a pusztinyalakó elhagyhatja a pusztinyát, amikor meg¬
szűnik benne annak ismerete, hogy imádkozik. Akkor jön el
az ideje annak, hogy elmenjen, s miként a prédikátor Krisz¬
tus, prófétáljon, azaz elmondja másoknak, amiket Isten az
ő nagy csöndjében tudomására hozott.
Ekkor a pusztinyalakó ismét zarándokká válik. Nem tér
vissza szülőhelyére vagy az övéihez, noha elképzelhető, hogy
elhalad köztük. Zarándokká válik, aki mindenkinek, akivel
kapcsolatba kerül, elmondja, amit hallott, s mindazokban,
akikkel találkozik, nyomatékosítja annak megértését, hogy
ezek nem az ő szavai, hanem olyan igék, amiket Isten csönd¬
jében hallott meg a pusztinyában. Isten pedig azért küldte
őt, hogy ezeket az igéket elvigye a világnak.
Ily módon a két orosz hivatás összemosódik. Egy za¬
rändok välhat pusztinyalakövä, s egy pusztinyalakö za¬
rándokká. A pusztinyalakóvá lévő zarándok előtte kereső
volt, aki igyekezett valamivel mélyebben megtalálni, hogy
Isten hová akarja őt helyezni. A pusztinyalakó, aki elhagyja
a pusztinyát, és zarándokká válik, próféta, és hivatása meg¬
szilárdult. Nem azért zarándokol már, hogy megtalálja, mi
lehetne a hivatása. Most érkezik el ahhoz, hogy Isten igéit
hirdesse.
Vannak, akik egy életre zarándokok. Léteznek olyan
pusztinyalakók, akik saját pusztinyájukban halnak meg.
A legtöbb esetben azonban elérik a keresztény érettséget,
melyet Isten számukra készített, és csöndjén keresztül, ma¬
40