NYUGDÍJAS TANÁROK MINT MAGÁNTANÁROK 407 1999-ben leírta (Bray 1999), hogy az árnyékoktatásnak igen sokféle változata van, függően egy adott ország/oktatási rendszer különféle jellemzőitől, mint például a hagyományoktól, az árnyékoktatási terület iparosodásának mértékétől és egyéb tényezőktől. A sokféle árnyékoktatási tanítás egyik lehetőségeként említi ő is, később pedig más szerzők (Kobakhidze 2018) azt, amikor a tanárok céges háttér nélkül otthon, a tanuló otthonában (olykor az iskolában vagy valamilyen más helyszínen) egy az egyben tanítanak egy magántanulót. Más, például kelet-ázsiai országokhoz képest (Gordon Győri 1998; Gordon Győri 2020) Magyarországon az árnyékoktatás csak kevéssé iparosodott — leginkább talán az idegennyelv-oktatás, illetve az online hirdetéseken keresztül elérhető oktatás terén mégis —, viszont széleskörűen fennmaradt annak hagyománya, hogy egyetemisták, praktizáló tanárok vagy éppen nyugdíjas tanárok céges hätter nelkül „magäntanitvänyoknak" ,magánórákat" tartanak. E jellegzetesség miatt saját pilot kutatásunkhoz az ilyenféle árnyékoktatási tevékenységet folytató nyugdíjas tanárokat vontunk be. EREDMÉNYEK , A magántanítás az magányos tanítás": a nyugdíjas magántanárok szakmai kapcsolatai A tanárok informális önfejlesztése és szakmai tanulása egyre jellemzőbben az online térben történik (Irust, Krutka, Carpenter 2016), a magyar nyugdíjas tanárok esetében ez inkább kuriózumkérnt jelenik meg, a fejlődés és szakmai tanulás terét elsősorban a személyes találkozásokhoz kötve konstruálják meg, felhasználva minden elérhető, aktív szakmai kapcsolatukat. Így szakmai kapcsolataik, bár nem a korábbi intenzitással, de mind a formális, mind az informális hálózataikban (Szabó, Singer, Varga 2011) tovább működnek. A tanárok nyugdíj utáni szakmai tevékenységei és hálózatai az aktív időszak tevékenységeinek és hálózatainak szűkülésével alakulnak ki, az életkor előrehaladtával bekövetkező változások figyelembevételével (Satiené 2017). A magántanítás megítélése ambivalens a kutatásban részt vevő nyugdíjas tanárok körében. A magántanítási praxisuk véletlenszerűen, szakmai tervezés, kollégákkal való konzultáció nélkül, szinte belesodródva alakul ki, ami a magántanítási iparnak erre a szegmensére valószínűleg általánosan jellemző jelenség, ahogy Liu és Sammons (2021) is megállapítja nagy kínai árnyékoktatási intézmények tanárainak pályáját vizsgálva. Kobakhidze (2018) úgy találja, hogy a tanárok énképe negatívabb, amikor saját magántanítási tevékenységüket értékelik.