HALLGATÓI PARTNERSÉG KORSZERŰ VÁLLALATIRÁNYÍTÁSI MEGVILÁGÍTÁSBAN 271 E számbavétel Bodrozié és Adler 2018-as tanulmányát végigkísérő periodicitás logikáját veszi alapul. Az általuk idézett Perez számára azok a változások jelentik a kiindulópontot, amelyek egy-egy jelentős technológiai vívmánnyal indulnak el. A radikálisan új feltételek új lehetőségeket és új feszültségeket is teremtenek a termelés szervezeti formái és folyamatai számára. Olyan innovációkat, a működést érintő alapvető változásokat generálnak, amik egy-egy területen a menedzsment rendszerszintű válaszait kényszeríti ki (Perez 2022). A tradicionális, családi vállalkozásokra jellemző kisipari működés meghaladására volt szükség, amikor a 19. század első felében a gőzenergia és az acélgyártás lehetővé tette a vasútépítés expanzióját. Korábban a kisebb üzemekben a mester, egyben tulajdonos és az inasa együtt élt és együtt dolgozott, a napi érintkezési pontok folyamatos személyes kapcsolatot tettek lehetővé. Az új technológia követelményei megkívánták a kisüzemek koordinációját és a tulajdonostól elváló menedzsment professzionalizálódását. Mindez szükségszerűen azt eredményezte, hogy az integrálódó összetettebb szervezetben a vezetés és a dolgozók közötti kapcsolatok fellazultak, és ez mind a munkahelyi, mind pedig az egyéni életkörülményekre negatívan hatott. Általában is jellemző, hogy a mélyre ható technológiai változások, vívmányok kihívást jelentenek az üzemek működtetése számára. A technológia által nem érintett folyamatok, és a radikálisan átalakult funkciók között jelentős feszültségek jöttek létre. Bodrozic és Adler (2018) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a technológiai előrelépések, ugrások olyan elsődleges és másodlagos folyamatokat generálnak, amelyeket először a technológia által leginkább érintett forradalmi változásokkal lehet leírni (revolutionizing cycle). Mindez mindaddig jelentős szervezeti és menedzsment szintű válságot, funkcionális feszültséget okoz, amíg, ha fáziskéséssel is, létre nem jön a szervezeti alkalmazkodás második fázisa. Olyan új menedzsmentmodellek és ezekhez kapcsolódó innovációk jellemzik ezt a másodlagos folyamatot, amelyek révén új egyensúlyi működés jön létre (balancing cycle). Ezt követően mindaddig a korábban létrejött és annak változatai jelentik a domináns és élenjáró működési módot, amíg egy újabb jelentős technológiai váltás el nem indít egy új elsődleges alkalmazkodási folyamatot (Bodrozic, Adler 2018). A folyamat, amely a vállalatoknál dolgozó embert egyre nagyobb értéknek tekintette, nem volt magától értetődő. A kezdeti laissez-faire üzleti megközelítés a munkaerőt a rá irányuló kereslet-kínálati viszonyok és verseny szempontjából nézte, és a felelősség kérdése a tulajdonos vagy a vezető számára kimerült a cég működőképességének fenntartásában. A 20. század elejére világossá vált, hogy az emberi erőforrások intelligens kezelése, érzékeny ápolása nemcsak helyes, hanem a termelés békéje és a munkatársi elégedettség szempontjából is fontos tényező. A vállalatok az egyén élet- és munkafeltételeinek nyomon követésére és fejlesztésére dedikált felelőst, ,jdlléti