Oldal 37 [37]
OCR
Nemzeti diskurzus és néprajz ? 35 sit(het)i az államnemzeti fejlődés irányát." Réthy László szövegére ma a feledés homálya borul, bár egyes gondolatai később Bátky Zsigmondnál visszhangra találnak. A Magyarország néprajza című 1905-ben megjelent áttekintésének bevezetésében a népek elhelyezkedéséből a nemzet életére vonatkozó tanulságot ő is abban látja, hogy a , magyar fajnak nemzetté kialakulása itt, az ország szívében ment végbe, s ma is ez a faj az az összetartozó erő, a mely nélkül a nemzetiségek ma még teljes virágjában levő faji egyediségüket elvesztenék s a környező fajoknak szegényes tömegébe olvadnának".9 Úgy tűnik, Hunfalvy Pál tudományos életműve és munkáinak kvalitása ma jobban idézhető örökséget jelent." Réthynek a tudománytörténet homályos zugaiban maradt vázlata azonban jelzi, mások is felhozhatók lennének, hogy a befogadó, az állami keretben érvényesülő s azt az állam erényének elkönyvelő pluralista nemzetfelfogás a 19. század végi néprajzban nem mindenki által azonosan értelmezett koncepció. Párhuzamos felfogások, magyarázatok éltek egymás mellett egy időben - meg az azonos kiindulöpontok közepette is — a nyilvánvaló politikai meggyőződés, illetve az ezzel járó lehetséges politikai implikációk mellett. Az 1890-es évek elejére a magyarországi néprajz (s tágabban a magyar közélet) már túl van a Hunfalvy könyve nyomán kirobbant nagy nemzetvitán, a nevezetes , ugor — török háborún". A rivális nézet fő propagátora, Vámbéry Ármin szintén a néprajzi újnak tetsző nyelvén érvel. Az ellenvéleményét formába öntő munkáját , ethnológiai tanulmánynak" nevezi. A második, a Művelődési mozzanatok című nagy fejezet ki is lép a nyelvészet köréből, a tö48 Uo. 180-181. Hozzáteszi még, hogy Nagy-Románia vagy Nagy-Morvaország tervét etnográfiai térképekkel szokták indokolni, de ezt lehetetlenné teszi a geográfia. , Az ember nyelvével, szokásaival, czivilizációjával mozgó elem a területen, míg a terület állandó, ez dönti el a népek életét." Uo. Bátky Zsigmond: Magyarország néprajza. Reprint. Bp., 1990. (Eredetileg megjelent: A Föld és népei. V. köt. Magyarország. Szerk.: Gyérgy Aladar. Bp., 1905. 173-237.) Id. 14. Batky munkájának reprint kiadását utószóval ellátó Gunda Béla kiemel: , Bátky úgy látja, hogy a magyarság központi s egy tömegben való települése politikai és államfenntartó jelentőségű." E koncepció lehetséges előzményére (Réthy), korra jellemző sajátosságára nem utal, „kora nemzetszemléletét" csak abban látja — a szerző iránti jellemzö elfogödottsäggal -, hogy Bátky bírálta a nemzetiségi közigazgatási politikát. Vö. Gunda Béla: A magyar etnikumkutatás múltjából. In: Uo. 73-81. id. 75. Lásd Tóth: i. m.; Hofer Tamas: Nemzetfogalmak a 19. szazadi néprajztudomanyban. In: A nemzeti tudományok historikuma. Szerk.: Kulin Ferenc — Sallai Eva. Bp., 2008. 227-241., különösen: 229-230. Ha Réthy László megírta, közreadta volna tervezett könyvét, talán kevésbé hullik ki a tudományos emlékezetből, bár sokkal jobb sorsra a románokról írt könyve sem jutott. Lásd Az oláh nyelv és nemzet megalakulása. Bp., 1887. 49 50
