Oldal 26 [26]
OCR
24 e Néprajz és muzeológia dést Jancsó Benedeknek - akkor még fővárosi gimnáziumi tanárnak - a Fövarosi Lapok hasábjain a Néprajzi Társaság első közgyűlése alkalmából a szak helyzetéről írt áttekintése. A század közepének népköltészeti gyűjtőómunkáját ismertetve, a mentés - a tizenkettedik óra — utolsó pillanatát is megemlítve, így fogalmazott: , [dővel azonban az ethnographia mint tudomány is ismeretes lett hazánkban, sőt készen pattant ki egy tudós fejéből, mint Minerva egykor Jupiteréből. 1876-ban jelent meg Hunfalvy Pálnak Magyarország ethnographiaja című műve, jóformán minden más tudományos előzmény nélkül. A mit a nyelvtudomány, történelem, statisztika, antropológia addig erre vonatkozóan adalékot szolgáltatott, azt egy rendszeres tudománnyá építette fel e könyvében Hunfalvy. Megcsinálta a keretet, összeszerkesztette az egésznek structuráját s örökül hagyta egy fiatalabb generációnak, hogy azt kiegészítse, kibővítse, átalakítsa és fejlessze a haladó tudomány elvei szerint és eszközei segítségével." A Magyarország ethnographiája három részre tagolódik. Egy aránylag rövid, de jelentős elméleti bevezetőből, valamint két nagy néptörténeti összegzésből áll. Hunfalvy előbb , a magyar és erdélyi föld" területén egykor, a magyarok bejövetele előtti népek történetét foglalja össze, majd nyelvenként sorra veszi a magyarok megtelepedése után ide beköltözött s itt élő népeket. A magyarokkal kezdi - származásukkal, történetükkel, a beolvadt néptöredékekkel és jelen mivoltukkal foglalkozik —, folytatja a németekkel, a szläavokkal - elöbb a szlovákok, lengyelek, majd a szerbek, horvátok jönnek —, ezt követően öt fejezetet szentel a romanoknak (rumanoknak), végül kitér a cigányokra, örményekre, zsidókra. Az imént méltatóitól idézett néprajzi jellegű tudományos kérdései ebben a munkában öltenek alakot, általában az első kifejtésben, vagy összegző, letisztult kutatási eredményként. Ez utóbbi áll a később legnagyobb vitát kiváltó magyarok eredetének kérdésére, aminek első megfogalmazását már 1864-ben közreadta a Budapesti Szemlében. A hivatkozott kritikai szemlélet áthatja az egész művet. A már említett magyar és román kérdés mellett bőven kijut belőle a népvándorláskori népek nyelvét, a székelyek vélt hun származását illető téves nézeteknek. Az egykori kunok magyar nyelvűségét bizonygató felfogást (Jerney János) pl. azért tartja , valóságos gyermekességnek", mert az abból ered, hogy a , világhistóriában nagyobb helyet [akarunk] szerezni a magyar névnek”.” A Jancsó Benedek: A Magyarországi Néprajzi Társaság. (Megnyitó közgyűlés alkalmával.) Fővárosi Lapok, 1899. okt. 27. 1-3., újraközli: Néprajzi Hírek 18 (1989) 1-3. sz. 39-43., id.: 40-41. 2 Hunfalvy 1876: i. m. 408.
